Az Európai Unió találkozása az Orbán-rendszerrel

„Márpedig valami készül »Brüsszelmoszkvában«, mert hogy a német meg a francia adófizető nem annyira rajong azért, hogy ő finanszírozza például a világtörténelem legtündökletesebb és legrapidabb »gázszerelőből multimilliárdos« projektjét.

Csak hát többesélyes az a kezdeményezés, hogy az Unió – mint azt a testület közleménye megfogalmazza – »felfüggessze, csökkentse vagy korlátozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférést a jogállamiságot érintő hiányosságok jellegével, súlyosságával és hatókörével arányos módon«.

Már hallhatók is azok a briliáns, a mi külgazdasági miniszterünk (khm) intellektuális horizontjához illeszkedő visszavágások, hogy az Uniónak azt a jó brüsszeli nagynénikéjét, mert úgy csinál, mintha a források »humanitárius adományok lennének. Ez azonban nem így van, a források járnak Közép-Európának, miután megnyitotta saját piacait, ahol a nyugati cégek óriási profitot tehettek zsebre«. Ok, még lehet is igazság abban, hogy itten a karvalytőke zabolátlan profitéhségének spekuláns mancsa letarolta a magyar gazdaságot. De akkor ez mindjárt menlevelet adna ahhoz, hogy néhány NER-klán szabadon fosztogathassa az uniós kasszát? És ez ok volna arra, hogy illiberálisan méreteseket pökjünk az uniós értékekre?

A kilátásba helyezett intézkedések jó része amúgy is inkább azt célozza, hogy valamiként meggátolják, hogy a források elveszítsék uniós pénz jellegüket, és magánzsebbe vándoroljanak. Illetve azt, hogy legalább olykor rá lehessen csapni azokra a kezekre, amelyek ezeket a zsebeket tömik. Csak hát a feltételek és a követelmények nem egészen világosak. Lásd: mikor tekintik például »a nyomozó hatóság és a közös büdzsét érintő korrupció és csalás kivizsgálásáért felelős ügyészség működését« nem megfelelőnek? Bár vélhetőleg ezt éppen arra értik, ha a hatóság poltosan úgy működik, mint nálunk. Vagyis ha a probléma fundamentális alkotóeleme. Ámde mit tehet az Unió a bíróságok függetlenségének ügyében egy olyan országban, ahol éppen most akarják NER-áramvonalasítani azokat? Az Európai Ügyészséggel való együttműködésre hogyan tudják rászorítani az országot, amikor a legfőbb orákulum ezt dafke-kérdésnek tekinti?”