A jobbosok meglehetősen félreértik a nemzet funkcióját

Béndek, ahogy szokta, belekap egy témába és rébuszokban beszél. Szálazzuk hát szét: 1. A vitáról. A vita arról, hogy mi „a legalkalmasabb fejlődési kerete a magyar népnek”, már pár éve és jelenleg is folyik. (Azt, hogy mi a fejlődés – a versenyképesség-e vagy valami más – tegyük itt zárójelbe, foglalkozzunk a „kerettel”.) Jelenleg éppen marketinges kampányüzemmódban, a kormányon lévők szája íze szerint. De vita, bár, akik e vitában kisebbségben látszanak lenni, azok szerint hülyítés, manipuláció, gyűlöletkeltés, „az ostobaság tengerárja” (Béndek) stb. A jelenlegi tengerár helyett „késhegyig menő, ám termékeny vitákat kellene folytatni a nyilvánosságban”, mondja Rébusz bácsi. A jelenlegi is késhegyig menő és a nyilvánosságban folyik. (Mint minden, nyilván ez is vitatható, attól függően, hol húzzuk meg a nyilvánosságot: beleértjük-e a netet vagy valamiért csak az állami médiára korlátozzuk.) De hogy egy vita mitől lesz „termékeny”, az a béndeki rébuszok egyike. Nem tudom azt a gondolatot elhessegetni, hogy mindenki számára akkor termékeny egy vita, ha meggyőzi a többséget a saját álláspontjáról. Az nem kétséges, ha a jelenlegi politikai ellenzék különböző csoportjainak szája íze szerint zajlana e vita, az másmilyen lenne, de vajon mitől lenne termékenyebb béndeki és ellenzéki szempontból (ha a vita tartalmát és eredményét tekintjük)? Esetleg Béndek úr korlátozni szeretné a vitát valamilyen eliten belülre és az ő nyilvánosságára, szavaztatna és kihirdetné az eredményt a nép számára? Azért nem minden alapot nélkülöző feltételezés ez, mert az EU-s és világpolitikai elit magát liberálisnak és haladónak tételező része, érezhetően ilyen „termékeny vitára” hajlik e kérdéskörrel kapcsolatban. A népekről, a népek nélkül. Negyedszázada még ezt éltük – hát mit mondjak, nem volt jó. Nem idealizálom már a demokráciát, sok kérdésben egy hozzáértő, nyugodt testület jobb döntéseket hozna, mint a nép képviselői, de az egész nép hosszú távú jövőjéről ne döntsenek elitek, mert a következményeket a nép egészének jövendő nemzedékei viselik. 2. A történelemről. Valóban, a francia forradalomig nem létezett „nemzet”, mint államalkotó nép, csupán, mint államalkotó „osztály”.Ám politikai törekvésként, eszményként sokkal régebb óta létezett, ezt mutatják pl. az ún. angol forradalom, vagy Hollandia létrejöttének eseményei. A nemzeti eszmény létrejöttének kijelölhető kezdőpontja aligha van, de talán nem tévedünk nagyot, ha az uralkodó osztályok alatti népek politikai jogalanyiságának eszményét a guttenbergi korszak és az ezzel összefüggő protestantizmus kialakulásának idejére tesszük. Nép és néptudat előtte is létezett, a törzsi társadalmak felbomlása óta, és az uralkodó osztályok is használták a saját identitásukhoz és politikai vitáik során, de nem hatalmi eszmeként. A népek elkülönülése és mérsékelten népekhez kötődő viták és ellenérzések is léteztek, de nem ettől függött a „fejlődés” kérdése. (A fejlődést az uralkodó osztályok erőviszonyai mellett és fölött a civilizációs eszme, a római és keresztény kulturális és vallási gondolkodás határozta meg. Európa államai civilizációs háborúkat vívtak és világot hódítottak ennek jegyében.) A „nemzet” tehát nem a semmiből született és nincs okunk azt feltételezni, hogy egyik pillanatról a másikra, esetleg éppen most lenne ideje a megszűnésének, netán megszüntetésének. A „magyar birodalom” szétesését valóban a nemzeti eszme okozta, s ez számunkra valóban kudarcot jelentett. A többi részesülő nemzet számára viszont sikert. Boncolgathatnánk ebben a kérdésben a magyar nemzeti elit és a világpolitika szerepét, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy a magyar kudarcélményt az igazságtalanság okozta, s azért része máig a magyar identitásnak ez a kudarc, mert ma is magyar nemzetrészek élnek más nemzetek asszimilációs nyomása alatt. Ha igazságos rendezés történt volna, már rég túljutottunk volna az egész „magyar birodalom” problémán. Ez is azt mutatja, hogy a nemzeti érzés és eszme hosszú távon hat, s nem a különböző elitek vitáinak termékenységétől függ, hanem az egész nép alakítja. 3. A keretről. Itt Európában hosszú távú evolúciós jellegű fejlődés eredményeképpen nemzetállamokban élünk. (A kisebbségek ügyét most tegyük félre.) Fajsúlyos történelmi magyarázata van annak, hogy létrejött az európai nemzetállamok szövetsége, amelyben a nemzetállamok közös hatásköröket alakítottak ki. Ennek során megvalósult a nemzetek közötti migrációs szabadság is! Amikor beléptünk, ezt vállaltuk, s a különféle közvéleménykutatások szerint ezt a magyar nép/nemzet többsége a mai napig támogatja. Az európai egyesült államok eszméje, azaz egy új birodalom létrehozása már új keret lenne, amit természetesen meg lehet vitatni. Ennek vitájától nem zárkózik el senki, de bármilyen „termékeny” is lesz a bármilyen „nyilvánosságban” lefolytatott vita, az új keretet az elitek nem hozhatják létre a népek közvetlen megkérdezése nélkül. Aki demokrata, az ezt nem vitathatja, aki vitatja, annak ideje lenne feltárnia az indokait! Az új keret ugyanis alapvetően arról szól (bár nagyon fontosak a részletek!), hogy megszűnne a nemzetek, azaz az állammal rendelkező népek, s az ehhez kapcsolódó eszmék, identitások legitimáló jellege. S mi lépne a helyébe? Valószínűleg valami homályos emberi jogi, világpolgári eszme. Valami elitista rébusz. Ugyanakkor már a régi kereten belül is új probléma jelentkezik. Az, hogy a szövetkezett nemzetek közötti migrációs szabadságot felválthatja-e szövetségen kívüli népek és civilizációk migrációs szabadsága. Eddig az volt „keret”, hogy aki a szövetségen kívülről jön, az előbb egy nemzet részévé válik, azaz állampolgárságot szerez vagy legalább letelepedési engedélyt kap egy nemzetállamtól, s ennek révén válik a szövetségen belüli szabad migráció részesévé. E mögött az az előfeltevés is ott volt, hogy az a bevándorló, aki egy nemzetállam polgárává válik, az elfogadja az ottani jogrendet és életmódot. Az utóbbi évtizedben nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetség bizonyos tagállamaiban az integráció nagy bevándorolt tömegek esetében nem valósult meg. Ezek jellemzően az iszlám civilizációhoz tartozó bevándorlók. Ezzel párhuzamosan erősödik az a nyomás, hogy a jövőben a nemzetállamok hatásköréből kerüljön át szövetségi hatáskörbe a bevándorlás engedélyezése, a nemzeti állampolgárság szolgáltatása és a belső migráció szabályozása. Ez nyilvánvalóan a jelenlegi „kereten” túllépő szándék, ezért erősödik az új keret (EEÁ) bevezetésére irányuló nyomás. Vitassuk meg? Vitatjuk drága Béndek úr, vitatjuk? Nagyon sajnáljuk, hogy az ön és a politikai elitünk egy része számára ez nem tűnik termékeny vitának. Kampányidőszakban számomra is nagyon primitívnek tűnik a vita, ám nem csak a kormányzók oldaláról. Nem értem például, hogy az ellenzéki politikai elit egy része miért kifogásolja a szövetséget alkotó népek és nemzetek szövetségen belüli migrációját, miközben támogatja a szövetségen kívüli népek szövetségen belüli korlátlan és felülről kötelező migrációját? Valóban ez lenne a fejlődés útja, a „versenyképességünk felépítésének stratégiája”? S lehetséges vajon olyan "termékeny vita", amelynek során meggyőzik erről a nép többségét? S, ha nem, akkor mi van? Legfeljebb belepusztul a nép, s előbb önök, azután a nép maga is elmigrál innen. A "magyar kultúra", bármit jelentsen is ez, így is, úgy is elenyészik, kivéve, ha a magyar nép nemzetként itt marad.

A miheztartás végett: az etnikai homogenitás igénye éppenséggel a magyar Korona országainak – a magyar birodalomnak – a szétesését eredményezte," Hülyeség. Olyan nemzetiségi politikája mint a soknemzetiségű Magyar királyságnak egész Európában nem volt. Nem mondhatod komolyan, hogy az a haza érdeke, hogy tanulatlan teveb.szókat telepíttessünk be. A cigányaink sem tudtak teljesen beilleszkedni ötszáz év alatt, ennek befejezése elég nekünk az elkövetkező időre.

Na, Béndek Péter végre nem a saját meglehetősen zavaros okfejtéseit folytatja. Kapott egy példányt a jelenlegi Soros-EU-s koncepcióból - nem kellenek nemzetek - (meg nyilván egy jó kövér csekket), és most már kiszámíthatóak lesznek a cikkei. Én örülök ennek, lassan már követhetetlenek voltak a fantazmagóriái. :-)

"az etnikai homogenitás igénye éppenséggel a magyar Korona országainak - a magyar birodalomnak - a szétesését eredményezte" Aljas, az ezeréves birodalomra, meg a gyarmatbirodalmakra célzó fogalmazás, kretén állítás. A történelmi Magyarország szétesését az első világháborús vereség okozta a nyugati fronton, aminek oka a több millió fős amerikai intervenciós hadsereg partraszállása volt Franciaországban. Enélkül marad a status quo és mára a történelmi Magyarország, hála az erőteljes magyarosításnak, közel egységes nemzetállam, nemzetiségi szigetekkel a peremterületeken. A franciák meg tudták csinálni 150 év alatt, sokkal kedvezőtlenebb kiinduló nemzetiségi arányokkal, a magyarok miért ne tudták volna? "A nemzet mai fogalma" bevezetése - hasonlóan a "polgárság mai fogalmához" - a narratíva militáns, totalitárius meghatározásának kísérlete. Béndek együgyű, átlátszó és nincs önreflexiója. A miheztartás végett.