„Az újság persze időnként nagyon el tud szállni saját felsőbbrendűségétől, de ilyen szellemi és erkölcsi fölénnyel ki nem? És az is megbocsátható, hogy a cikkek szóközeiből is süt az elitizmus, és annyira látványos az elemelkedés a mucsai jobboldaltól, hogy a szerkesztőségben nincs már senki, aki ne gumikesztyűben pötyögné le a klaviatúrán a Fidesz szót. De értsük meg, jelen körülmények között ez a szakmaiság!
Nyakunkon a fenyegető illiberalizmus, az oroszok már a szerverszobában, a polgári értékeket védeni, menteni kell csoda bátran. És a magyarázatok szerint a sajtószabadság megóvásához kizárólag a Fidesz-érában meggazdagodó, korábban gazdasági teljhatalommal bíró milliárdos rendelkezik kellő erkölcsi alappal. (...)
Persze esős napokon elnevetgél az ember a lázas erőlködésen, de sajnos ők ezt komolyan gondolják. A Válaszban ugyanis az számít szakmai bravúrnak, ha szolgaian közvetítik az áljobboldali vészmadár-értelmiség kétségbeesését, majd masszív tiborczozó moralizálásba csapnak át. Az ilyen hangvétel nem annyira hamis ugyan, mint amikor a holokauszt-emlékművet köpködők ünneplik a hanukát, de azért ordenáré képmutatás.
De ha már Jobbik, akkor megint Simicska. Volna itt ez a médiaválság, vagy mi, amelynek egyik lényeges válságtünete az Orbán-kormány volt szóvivőjével felálló egykori konzervatív hetilap. Mióta Opciós Lajos megtorló akciója során ledobta a sajtószabadság taktikai atomját a médiára, az addig gyengélkedőre szorult jobbos újságíró-középszer korlátlan Orbán-ellenességgel épít magának karriert.”