„Orbán Viktor számára nem az az érdekes, hogy személy szerint ki hány gyereket szül. Az ország jövőjét is szem előtt tartó felelős politikusként viszont az már igen, hogy ne boruljon fel a demográfiai egyensúly, ne csökkenjen a népességszám olyan szint alá, ami veszélybe sodorhatja az ország működőképességét. Mert a demográfiai előrejelzések szerint ez a tét. A jelenlegi számítások szerint 2060-ra, tehát akkorra, amikor a mostani iskolások nyugdíjba mennek, már csak 7,9 millióan élnek majd ebben az országban. Alig több mint tíz évvel ezelőtt még 8,5 millióval számoltak, ám akkor még volt ok azt feltételezni, hogy érdemben nő a születések száma, mivel még bőven szülőképes korban voltak a Ratkó-unokák, vagyis az 1970-es évek közepe tájékán születettek.
A várt baby boom azonban elmaradt, és most már sokkal valószínűbb, hogy 8 millió alá csökken a lakosságszám a század második felére. Ez önmagában is aggasztóan kevés, ám ha azt is hozzávesszük, hogy akkorra a 65 éven felüliek száma kétszerese lesz a 18 éven aluliakénak, ami azt jelenti, hogy a népesség egyharmada – legalábbis a jelenlegi korhatárt alapul véve – nyugdíjkorú lesz, egészen vészjósló jövőkép tárul elénk. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a lakosság fele inaktív korban lesz. Hogy legyen mihez viszonyítanunk: az ezredfordulón a gyerekek aránya még meghaladta a 22 százalékot, miközben a 65 pluszosoké 14 százalék alatt volt.
Közismert, hogy nemcsak mi, hanem Európa minden országa küzd a lakosság számának csökkenésével. Csakhogy amíg egyes államok még mindig hisznek abban, hogy ez a probléma a bevándorlással orvosolható, Magyarországon a felmérések szerint ezt a lehetőséget az emberek már az előtt elutasították, hogy határaink felé is megindult volna az áradat. Azóta pedig még egyértelműbbé vált, mint valaha, hogy nekünk magunknak kell megtalálnunk a megoldást a népességfogyásra, és ebben a gyermekvállalás támogatása az egyik, ha nem a legfontosabb elem.”