A parlamenti ellenzéki pártok szűk elitje köszöni szépen, megél az ellenzékiségből. A rendszernek nem kell a depresszióba süllyedő elittől sem tartani, nyitva a határ. Akinek a művészete eladható a német piacon, már ott van. Az a természettudós, akinek a munkájára van igény odakint, már ott van. Nem kell a rezervátum, csak ennek a kevés idiótának, de ez meg megy mellényzsebből. Nem tétel.
Ezek ráadásul elvégzik alapfeladatukat, amelyet már a zümmögő korszakban is elvégeztek. Bármilyen hiteles irányból érkező támadást (legyen az polgári vagy punk) megakadályoznak, mert bármilyen ellenzéki mozgolódás is ütné fel a fejét, meg fogják rohanni a hivatásos ellenzékiek.
Ezek azok, akik nem tudják mit kellene az országgal csinálni, a vasútépítéstől a nyerstej árán át az árvaházakig, de halálosan meg vannak sértődve, ha valaki megpróbálja megkérdőjelezni, hogy ők az ellenzék. Minden tüntetésen meg kell jelenie Gyurcsány Ferencnek, kis késéssel az emeszpének, az együttnek, a péemnek, meg a frász tudja még kinek, és ahelyett, hogy drága a kolbász, arról beszélni, hogy demokrácia, meg európaiság.”