„Abban a világban, amelyet Göncz Árpád sírjánál szimbolikusan is életre zümmögtek, mindennek és mindenkinek megvan a helye. A rendszer mindenkinek odaadja a helyét, és ha nem tetszik, el lehet menni, ahogy azt a rendszer egyik oszlopa, miniszterelnöksége idején elmondta.
Ilyen hely és szerep az ellenzékiség is, amely bátran zümmöghet sárgarózsákat, de ha azt találja mondani, hogy kurva anyád, azért már börtön jár. Miért? Azért mert mint minden diktatúrának, a puhától a keményig, lételeme az illedelmesség, a megfelelő hangnem. Nem véletlen, hogy az összes, diktatúráról szóló alapmű része a saját szimbolika és az újbeszél.
Nem véletlen, hogy nálunk miért nem értik a mai napig a Charlie Hebdo elleni támadás jelentőségét. Az, hogy két-három punk azt mondhatja, hogy “kurva anyád” vagy az, hogy néhány karikaturista bikinis Mohamedet (neve legyen áldott) rajzolhat, annak a jele, hogy a rendszer nem kényszeríti ki, hogy mindenki az illedelmes újbeszélt használja. Ha kikényszeríti, az nem demokrácia.
Tudom, sokan el fogják majd mondani: akkor és ott a sárgarózsa volt a legtöbb és legjobb, amit meg lehetett tenni. Hazugság. Tessék kifáradni a Mamut üzletközponthoz vagy a Corvin mozihoz. Naugye. Bele tetszettek nyugodni. Jó volt az úgy. Kis zümmögéssel elviselhető volt.
A mostani rendszer kissé önellentmondó. Hosszan lehetne arról, hogy miért, de az a helyzet, hogy egyszerre van jelen a hatvanas évek expanzív kádárizmusa a mindent lenyúlással és a szabad terek minimálisra csökkentésével, a kora nyolcvanas évek érett kádárizmusa a női melleket betiltó prűd pangásával és a késő nyolcvanas évek kipukkanni készülő késői változata. (…)