„Szinte minden családban akad egy titokzatos nagybácsi, egy rég nem látott féltestvér, eltitkolt gyermek, s még többen vannak, akik elhallgatott tragédiák súlya alatt menetelnek nap mint nap.
Az persze, hogy akarunk-e egy erről készült műsort nézni, gusztus dolga, azt mindenesetre kár volna tagadni, hogy az ezekbe belepillantani vágyás afféle mindennapi perverziója az emberiségnek. Házhoz megyünk a pofonért, ugye – teátrális gesztusok és José Armando nélkül ezek a történetek ugyanis ütnek. Ne szépítsük: aki beleengedi magát, azt várhatóan megríkatja majd a Keresem a családom.
Máté Kriszta és Hadas Kriszta rutinosan gombolyítják a történet olykor kusza szálait a háttérben, két kifejezetten erős sztorival indul a műsor, még egy korábbi szépségkirálynőt is sikerül igazolni az első adásra. A készítők érezhetően igyekeztek elkerülni a giccsbe fulladást, miközben persze a szappanoperán nevelkedett nézőknek komoly impulzusokra van szükségük ahhoz, hogy ne kapcsoljanak el. A Keresem a családom viszonylag jól egyensúlyoz ezen a vékony mezsgyén, nem kell okádnunk a végén a cukormáztól.”