Bevándorlás

„Hallgatom a baloldali és liberális pártok képviselőinek ágálását bevándorlás ügyben, és nem hiszek a fülemnek. Hogy fordulhatott elő, hogy valaha is rájuk szavaztam?

Gazdasági hozzá-nemértésüket már a rendszerváltás előtt és után is bebizonyították az ország eladósításával. Régebben azt hittem, a jó szándék vezette őket. Ma már úgy gondolom, hogy sokuk hasznot húzott belőle, többségük pedig csak buta, tanulatlan és tájékozatlan volt.

Most azonban ennél is rosszabbat tesznek: nem akarják megvédeni az országot egy civilizációs háborútól. Gondolom, hasonlóan dicstelen okokból. Azt hirdetik, hogy be kell fogadnunk a muzulmán »menekülteket« – akiknek egyik része nem is menekült, másik része pedig momentán éppen a muzulmánok egymás közötti hatalmi háborúskodása elől fut (bár nem vitatom, hogy emögött nagyhatalmi tusakodás is áll).

Megint jószívűség, segítőszándék, mint a kölcsönöknél? A jó szándék nem mentség a butaságra, az előrelátás hiányára. Az embereket vezetni szándékozók alapvető feladata és felelőssége, hogy krízishelyzetekben megpróbálják a legalaposabban felmérni, »mi lesz ebből, mi lehet ebből?«.

Döbbenet számomra, hogy pont a szabadelvűek nem fogják fel, mekkora veszélyt jelent a szabadelvű és keresztény európai identitásra ez a muzulmán bevándorlási invázió.

Orbán radikalizmusa sokszor mellbe vágott már (a baljósan hangzó illiberalizmus-ideára gondolok például, vagy most erre a kerítésre). Mégis, amikor jobban belegondoltam, többször rá kellett jönnöm, hogy célszerűségét és igazságosságát tekintve – a tisztességesen dolgozni akarók, és a nemzet egészének érdekei szempontjából – nem rosszabbak e bosszantó vagy csak meglepő húzások, mint a liberálisnak, Orbánénál demokratikusabbnak mondottak.”