Székek és ellensúlyok

„A kontraszelekció nem Mesterházy Attila színre lépésével kezdődött, igaz, nem is akkor fejeződött be. Ahogy annak idején az MSZMP-ben pozitív változásként lehetett regisztrálni, hogy az »öreg bolsik« helyére technokrata-pragmatikus, a politikát hellyel-közzel a KISZ-ben elsajátított nemzedék lépett, úgy volt kitapintható az MSZP-ben egy rossz irányú generációváltás. A fiatalok közül sokan »ha nincs ló, a szamár is jó« alapon találtak rá a szocialistákra, az elkötelezettség helyébe a buli lépett, kiváltságokat és ranglétrát láttak maguk előtt, nem pedig az új cövekek leverésének kötelezettségét. (A szót utolsó sikeres politikusuktól kölcsönvéve.) Mondanivalójukat képtelenek voltak eladni, ha egyáltalán volt nekik. Gyurcsány távoztával azonnal egymást kezdték utálni, mai elnökük ereje pedig kimerült abban, hogy kevés önállósággal bíró társait helyzetbe hozva, körkörös védelmi vonalat épített maga köré.

Nemigen van a cserepadon olyan politikusuk, aki bátran vállalná a kihívó szerepét és a siker esélyével bevethető lenne, a színes egyéniségek (lásd Szanyi) inkább botrányt, széthúzást okoznak, mintsem támogatókat toboroznának. A lobbiharc most már régóta egy fojtott levegőjű, áporodott akolban folyik, a politikai ellensúly pille volta párosul az anyagi ellehetetlenüléssel. Az ifjútörökök több protokolleseményen vesznek részt, mint hangversenyen vagy konferencián, a szorosan vett pártpolitikán kívül nem érdeklik őket az elméleti viták, tanulmányokat rendelnek, nem olvasnak, beszédeik nyögvenyelősek, zsargonízűek. Kivételek biztosan vannak, de színre lépésük nem nevezhető feltűnőnek.”