Asszimiláció, de mihez?

„Európa, a kereszténység első otthona, önmaga ellen fordult. Az utóbbi félezer évben számtalan vallás- és családüldöző eszmét, mozgalmat talált ki, amelyeket rettenetes vérfürdők és szellemi elsötétítések kíséretében rendszeresen önmagára szabadított. Elég talán a kommunizmust, a nácizmust, a kapitalizmust, azaz a pénzizmust említeni. »A kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló« jóvoltából megszületett világtörténet legsilányabb embere, a fogyasztói hülye, az Istentől és embertől való elfordulás démona, aki az uborkák görbületénél vagy a baromfiak helyigényénél magasabb értéket elképzelni sem tud. 

Képzeljük magunkat fiatal arabnak, aki Európába lépve kap valami szerény állást, megszállhat hazája, meg a hitbéliek között, majd tájékozódik. Figyeli a tévében új hona szellemi kínálatát: a bébihorrort, a természeti rémfilmeket, a szórakoztató halálipart, a demokrácia hirdetését és kinyiffantását a tőzsdén. A multikulti »forradalmat«, a közoktatás lebutítását, az üres templomokat meg a bomló családokat, a technika száguldását, részegeket meg narkósokat, vagy éppen a lassan kötelezővé váló egyneműek közti »házasságot«. A nép tervszerű csőcselékesítését. Kihez, mihez csatlakozzék? Maradjon, aki volt, vagy szegődjön a majmok népe, a »bender log« Kipling hebdo, azaz »e heti« gúnykacaj civilizációjához?”