Önök a víziójukkal és a Valóság immár külön dimenziót alkotnak, nem hat egyik a másikra…
Magyarország számos kistelepülése szellemileg is leépült az elmúlt 25 esztendőben. Nem született politikai akarat, nem volt politikai és gyakorlati tudás ezen tendencia megfordítására.
Nem erősödött meg itt (sem…) a civil szféra, nem vált központi katalizátorrá a vállalkozói szektor.
Az üde kivételek ott alakultak ki, ahol egy elhivatott és innovatív vezető – a legtöbbször segítők nélkül – napi 24 órában közösséggé kezdte formálni települését.
Hosszú évek alatt ezeken a helyeken visszatért az Élet, megjelent a Funkció, a múltba vágyódást felváltotta az ígéretes Jövő valósága.
Nem mellesleg, épült a Csapat, megjelent a civil erő, egymást gerjesztő, sokszor gazdasági potenciált hozó változások indultak el…
A kiindulási pont legtöbbször: a még létező potens vezető személye…
Ezen valódi közszolgálat megbecsültségének teljes hiányát, és a kistelepülések sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyását mutatja, hogy egy 500 fő alatti település – melyek az összes magyarországi település egyharmadát képezik, több mint 1000 község – első embere a jelenleg hatályos Önkormányzati Törvény értelmében 2014. október 13-tól mindösszesen bruttó 149.575 forintot vihet haza családjának, alig többet, mint egy közmunkás.
A legtöbb esetben ráadásul a hivatali apparátus tagjainak jövedelme is meghaladhatja akár az egész településért felelősséget vállaló vezető illetményét.
Óriási feszültségforrás továbbá, hogy jelenleg egy 501 fős településen a polgármester már bruttó 299.150 forintot keres, s a sokszor csupán havi 1 alkalommal feladatot végző társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíja pedig itt elérheti a bruttó 134.000 forintot.
Nagyvárosokban – ahol jó esetben képzett munkacsoportok veszik le sokszor az operatív munka terhét a vezető válláról – a polgármester az előző ciklushoz képest akár 200.000 forinttal is többet ér a politikai hatalom szemében…
Nincs köztünk vita abban, hogy rászolgáltak és rászolgálnak ugyan szép számmal egyes polgármesterek ezen lefokozásra – ez a minőségi deficit viszont településmérettől függetlenül igaz, sőt egyes országos vezetők esetében egyaránt tetten érhető –, de a mindenkori államnak kötelessége viszont biztosítani az alkotó innovációk személyi garanciáit, ösztönözve a teljesítményalapú munkavégzést és kiválasztódást.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) – az önkormányzatok által is támogatható – javaslata a kormány által is ismert.
Mindez árnyalja és igazságosabbá teszi a jelenlegi bértáblát úgy, hogy közben nem igényel számottevő többletforrást az államháztartástól, valamint a testületek kezébe is helyez egy korlátozott "eltérítési" jogkört az illetmény 30 százalékáig.