TÖOSZ javaslat:
http://www.toosz.hu/digitalcity/projects/tooszproject/boxedNewsEvent.jsp?dom=AAAAZJWX&prt=BAAFKYMH&firt=AAAJBEDB&men=BAAFKYMI&smen=BAAFKYMI&fmn=BAAFKYMP
Fontos tény, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb szerepe van a változtatásokban, a saját arculat megtalálásában és annak kiépítésében, fenntartásában a polgármester személyének.
Az ország egyre több pontján fellelhető, és egyre többször mintaként idézett »legjobb gyakorlatok« hátterében szinte kivétel nélkül a feladatot hivatásának érző rátermett, és a teljesítményorientált szektorok minőségét elérni képes polgármester áll.
A 24 órás településmenedzseri hivatás – mely nem azonos a funkciót csupán a klasszikus közigazgatási teendők mértékével súlyozó feladatkörrel – megbecsültsége és elősegítése az egyik nagyon komoly záloga a vidékfejlesztés fenntartható sikerének Magyarországon.
Nincs továbbá minőségi és innovatív vezető nélkül hatékony végrehajtás, az impotenciából kilábaló közigazgatás és önkormányzatiság.
A vidékfejlesztés eredményességének kulcsa a kistelepülések megerősödése.
Itt érdektelen a politikai hovatartozás, kizárólag a valóság, nem az elméletek és statisztikai számok számítanak…
A fenti gondolatok egyaránt tükrözik több mint ezer kormánypárti, ellenzéki, és független kistelepülési vezető véleményét, melynek figyelmen kívül hagyása nem a demokratikus és civilizált berendezkedések sajátja.
Miniszterelnök Úr, Önt a Vidék emelte hatalomba.
Miniszterelnök Úr, Ön elfelejtette, és ráadásul már nem képes érteni a Vidéket.
Miniszterelnök Úr, szeretném emlékeztetni arra, hogy Ön van a Vidékért, és nem a Vidék Önért…
Miniszterelnök Úr, nem szívességet és kegyet kérünk, hanem a kötelességére kívánjuk emlékeztetni…
Miniszterelnök Úr, tisztelettel jelzem Ön felé, hogy az elhallgatás és az elhallgattatás eszköze, mint »válasz« jelen esetben már nem vezet eredményre, mert a probléma nem szőnyeg alá söprésért, hanem megoldásért kiált.
Egy mexikói mondás aktualitása cseng a fülemben: »…megpróbáltak eltemetni bennünket, de nem tudták, hogy magok vagyunk…«