Kiborult a Politico, mert Orbán szerint Magyarország jobb, mint Románia
A brüsszeli lap szerint Orbánt szembesítették az ország nehézségekkel küzdő gazdaságával, ezért elterelésképpen a szomszédos Románia ellen indított „támadást”.
Az Önök valósága: az ötlettelenség, sematikus működésképtelen elméletek, faképnél hagyott vidék, pufogtatott romantikus 80-100 évvel ezelőtti múltba révedés..., eszközzé vált, hivatalosan is leminősített, kihasznált vidéki emberek...
„Orbán Viktor
Miniszterelnök úr részére
Tárgy: Nyílt levél /»Ön leradírozta a kistelepüléseket Magyarország térképéről…«/
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Hernádszentandrás község polgármestereként a napokban az alábbi kérdés fogalmazódott meg bennem:
Ha 1989-ben Ön elé áll egy jövőbe látó azt mondva, hogy az ígéretes Vidék Fia huszonöt év alatt a tagadott elődök nyomdokain haladva kitanulja és megvalósítja a falurombolást…, képes lenne-e Ön diplomatikusan, érzelmek nélkül, cinikus mosollyal azt válaszolni a kistelepülések tragikus jövőjét érintő 2014. november 17-i lekezelő stílusú parlamenti felszólalásához hasonlóan, hogy »erre most nem vesztegetünk időt…«?
Nézze el nekem, hogy nem keresem a ködösítő értelmiségi szóvirágokat, de Ön és a jelenlegi politikai elit odáig jutott, hogy fogalma sincs arról, mitől lehet újra funkciója, társadalmi és gazdasági súlya a kistelepüléseknek, és ezáltal releváns, versenyképes válasza korunk kihívásaira.
Az Önök valósága: az ötlettelenség, sematikus működésképtelen elméletek, faképnél hagyott Vidék, pufogtatott romantikus 80-100 évvel ezelőtti múltba révedés..., eszközzé vált, hivatalosan is leminősített, kihasznált vidéki emberek...
Plakátokon a vidékfejlesztés…, az igazi Vidékkel ugyanakkor elvesztettek minden kapcsolódási pontot!
Önök a víziójukkal és a Valóság immár külön dimenziót alkotnak, nem hat egyik a másikra…
Magyarország számos kistelepülése szellemileg is leépült az elmúlt 25 esztendőben. Nem született politikai akarat, nem volt politikai és gyakorlati tudás ezen tendencia megfordítására.
Nem erősödött meg itt (sem…) a civil szféra, nem vált központi katalizátorrá a vállalkozói szektor.
Az üde kivételek ott alakultak ki, ahol egy elhivatott és innovatív vezető – a legtöbbször segítők nélkül – napi 24 órában közösséggé kezdte formálni települését.
Hosszú évek alatt ezeken a helyeken visszatért az Élet, megjelent a Funkció, a múltba vágyódást felváltotta az ígéretes Jövő valósága.
Nem mellesleg, épült a Csapat, megjelent a civil erő, egymást gerjesztő, sokszor gazdasági potenciált hozó változások indultak el…
A kiindulási pont legtöbbször: a még létező potens vezető személye…
Ezen valódi közszolgálat megbecsültségének teljes hiányát, és a kistelepülések sajátos helyzetének figyelmen kívül hagyását mutatja, hogy egy 500 fő alatti település – melyek az összes magyarországi település egyharmadát képezik, több mint 1000 község – első embere a jelenleg hatályos Önkormányzati Törvény értelmében 2014. október 13-tól mindösszesen bruttó 149.575 forintot vihet haza családjának, alig többet, mint egy közmunkás.
A legtöbb esetben ráadásul a hivatali apparátus tagjainak jövedelme is meghaladhatja akár az egész településért felelősséget vállaló vezető illetményét.
Óriási feszültségforrás továbbá, hogy jelenleg egy 501 fős településen a polgármester már bruttó 299.150 forintot keres, s a sokszor csupán havi 1 alkalommal feladatot végző társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíja pedig itt elérheti a bruttó 134.000 forintot.
Nagyvárosokban – ahol jó esetben képzett munkacsoportok veszik le sokszor az operatív munka terhét a vezető válláról – a polgármester az előző ciklushoz képest akár 200.000 forinttal is többet ér a politikai hatalom szemében…
Nincs köztünk vita abban, hogy rászolgáltak és rászolgálnak ugyan szép számmal egyes polgármesterek ezen lefokozásra – ez a minőségi deficit viszont településmérettől függetlenül igaz, sőt egyes országos vezetők esetében egyaránt tetten érhető –, de a mindenkori államnak kötelessége viszont biztosítani az alkotó innovációk személyi garanciáit, ösztönözve a teljesítményalapú munkavégzést és kiválasztódást.
A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) – az önkormányzatok által is támogatható – javaslata a kormány által is ismert.
Mindez árnyalja és igazságosabbá teszi a jelenlegi bértáblát úgy, hogy közben nem igényel számottevő többletforrást az államháztartástól, valamint a testületek kezébe is helyez egy korlátozott "eltérítési" jogkört az illetmény 30 százalékáig.
TÖOSZ javaslat:
http://www.toosz.hu/digitalcity/projects/tooszproject/boxedNewsEvent.jsp?dom=AAAAZJWX&prt=BAAFKYMH&firt=AAAJBEDB&men=BAAFKYMI&smen=BAAFKYMI&fmn=BAAFKYMP
Fontos tény, hogy minél kisebb egy település, annál nagyobb szerepe van a változtatásokban, a saját arculat megtalálásában és annak kiépítésében, fenntartásában a polgármester személyének.
Az ország egyre több pontján fellelhető, és egyre többször mintaként idézett »legjobb gyakorlatok« hátterében szinte kivétel nélkül a feladatot hivatásának érző rátermett, és a teljesítményorientált szektorok minőségét elérni képes polgármester áll.
A 24 órás településmenedzseri hivatás – mely nem azonos a funkciót csupán a klasszikus közigazgatási teendők mértékével súlyozó feladatkörrel – megbecsültsége és elősegítése az egyik nagyon komoly záloga a vidékfejlesztés fenntartható sikerének Magyarországon.
Nincs továbbá minőségi és innovatív vezető nélkül hatékony végrehajtás, az impotenciából kilábaló közigazgatás és önkormányzatiság.
A vidékfejlesztés eredményességének kulcsa a kistelepülések megerősödése.
Itt érdektelen a politikai hovatartozás, kizárólag a valóság, nem az elméletek és statisztikai számok számítanak…
A fenti gondolatok egyaránt tükrözik több mint ezer kormánypárti, ellenzéki, és független kistelepülési vezető véleményét, melynek figyelmen kívül hagyása nem a demokratikus és civilizált berendezkedések sajátja.
Miniszterelnök Úr, Önt a Vidék emelte hatalomba.
Miniszterelnök Úr, Ön elfelejtette, és ráadásul már nem képes érteni a Vidéket.
Miniszterelnök Úr, szeretném emlékeztetni arra, hogy Ön van a Vidékért, és nem a Vidék Önért…
Miniszterelnök Úr, nem szívességet és kegyet kérünk, hanem a kötelességére kívánjuk emlékeztetni…
Miniszterelnök Úr, tisztelettel jelzem Ön felé, hogy az elhallgatás és az elhallgattatás eszköze, mint »válasz« jelen esetben már nem vezet eredményre, mert a probléma nem szőnyeg alá söprésért, hanem megoldásért kiált.
Egy mexikói mondás aktualitása cseng a fülemben: »…megpróbáltak eltemetni bennünket, de nem tudták, hogy magok vagyunk…«
Tisztelettel kérem Önt mintegy ezer kollégám nevében, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket a – kistelepüléseken élők és vezetőik számára egyaránt – megalázó helyzet megnyugtató és hosszú távú rendezése érdekében.
Tisztelettel kérem Önt, kezdeményezze soron kívül az önkormányzati törvény módosítását a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének mintegy fél éve nyilvános szakmai javaslata mentén.
Hernádszentandrás, 2014-12-01
Tisztelettel:
Üveges Gábor
Hernádszentandrás polgármestere”