Repülő Galamb

„Akárhogy is nézzük, korszerűtlen a hatalmi felállás a Távol-Keleten, ennek átalakulása pedig napjainkban megy végbe, mégpedig a mi kárunkra. A történelmi hagyományokból megélni nem lehet, Európa pedig nagyjából ezt teszi, emlékezik a régi időkre, s küzd a korszellemmel. A jövő ott dübörög Keleten, Kínában, Japánban, Koreában, Indiában. A brit gyökerű kereskedőállamokban, Szingapúrban és Hongkongban, a francia Indokínában, a spanyol Fülöp-szigeteken.

Mi, az öreg kontinens rendkívüli múlttal, zavaros ideológiájú jelennel pedig kiszorulunk a nagy pezsgésből, mert nem azzal foglalkozunk, amivel kellene. A makrogazdasági mutatókkal nem lakik jól senki, márpedig a szóban forgó országokban épp különböző százalékokkal kellene boldog életet varázsolni a sárkunyhók helyébe, így nyilvánvaló, nem arról van szó, hogy mi rosszul csináljuk, ők meg jól. Irgalmatlan távolság van az átlag malajziai és az átlag szlovén életszínvonala között, ahogy a munkakultúra és a lehetőségek is összehasonlíthatatlanok. A figyelmeztető jel inkább a lendületkülönbség. Pontosabban az, hogy Európában kihalt a lelkesedés, öregek vagyunk és rosszkedvűek, ezernyi nyavalyával küzdünk, a messzi Ázsiában pedig csak úgy repül az a galamb, alig tudjuk követni a szemünkkel. No persze az is kérdés, hogy a sarkon túl mi történik vele. Mert hosszú távon még senki se próbálhatta ki, hogy ez a szárnyalás meddig tart.”