Kertész Imre csodálatos öregember lett

„Gazda mondatai nemcsak cinikusak, hanem hazugok is. Azt állítja, cseppet sem érdekli, miért vette át Kertész Imre ezt a díjat. Holott nagyon is érdekli, az egész cikk csak azért áradozik a jobboldal által korábban lehazaárulózott, lezsidózott Kertész Imréről, mert e gyalázatos kitüntetést átvette. Meghallgatnánk Gazda Albert véleményét akkor is, ha Kertész Imre nyilatkozataival és életművével összhangban nem veszi át ezt a díjat. Akkor Kertész nem csodálatos öregember lenne, hanem egy antimagyar szenilis vénember. 

És ez az, amit szóvá kell tenni. Nem az számít, hogy Gazda Albertnek mi a véleménye Kertész Imréről. Hanem az, hogy egy vezető véleményformáló újságíró minden következmény nélkül mérheti a mindenséget Orbán Viktor érdekeihez. Nem számít az igazság, nem számítanak a tények, nem számít a személyes dráma, semmi nem számít, csak az, hogyan viszonyul az imádott politikushoz valaki, használ neki vagy sem. Egy magát újságírónak nevező főszerkesztő tollából süthet a pártpropaganda, összekacsinthat a szélsőjobbal, hogy milyen ügyes húzás volt ez a Viktortól. Ha Kertész sejtette volna, hogy nem elég a fasiszták kitüntetését átvenni, hanem azzal is megalázzák, hogy a csinovnyikok dicsérik ezért, talán mégsem köpte volna szemközt saját magát. 

Ha Kertész bármilyen okból, de statisztál ahhoz, hogy Orbán megtévessze a világot, akkor jó ember. Akkor el lehet felejteni, mit mondott Budapestről, mit mondott a magyarokról, hányszor tagadta meg, hogy azzal a Magyarországgal azonosuljon, amely őt haláltáborba küldte. Akkor Gazda Albert csodálatos öregembernek nevezi, megbocsájtja, hogy a magyarok káros szenvedélyének nevezte a hazugságra és a dolgok elfojtására való hajlamot, hogy kimondta, nyílt antiszemitizmus van Magyarországon. Minden megbocsátható, ugorjunk egy nagyot. Mert ha nem ugrunk, akkor mindezekről beszélni kellene.

Gazda Albert cikke beleilleszkedik abba az árba, amely a jobboldalban üdvözli az eddig elátkozott »nem magyar« Kertész Imrét, akiről korábban úgy tartották, hogy »Auschwitz lángjainál sütögeti a pecsenyéjét«. Friderikusz Sándort csak egy dolog miatt illetheti kritika, hogy nem szembesítette élesebben Kertészt azzal, amit tett, mert akkor Gazda Albertnek is nagyobbat kellene ugrania, hogy lehazudja a csillagot az égről. A műsor második felében beszélgetés zajlott a semmiről Kertész Imrével, aki szorgalmasan kifejtette, hogy nem tud semmit a filozófia alapkérdéseiről. A könyvei erről a semmiről és nem tudásról szólnak.”