A Nap, amely nem Az

„Az orbáni válasz más. Orbán autonómiát követel, mégpedig területi autonómiát, mindenekelőtt a Székelyföld számára. Válaszának legfontosabb összetevője azonban – a korábbi státustörvény folytatásaként – a letelepedés nélküli állampolgárság felkínálása a határon túli magyaroknak, és ezzel – valamint a MÁÉRT-tal és más intézményekkel, legújabban a Fidesz által az európai választásra állított „nemzeti listával” – a szomszéd országok kisebbségi magyarságának a magyar államhoz kötése. S amivel a legmesszebbre megy: a választójoggal kiterjeszti a magyar politikai közösséget a határon túli magyarokra.

Négy évig úgy tűnt, hogy az orbáni válasz működik. Működött mindenekelőtt azért, mert el lehetett fogadtatni a magyar politikai osztály túlnyomó többségével. Hiszen az állampolgársági törvényt megszavazta a Fidesz és a Jobbik mellett nemcsak az LMP, de az akkori MSZP-frakció többsége. Az MSZP – a DK kiválása óta – új identitásának egyik sarokkövévé tette a fideszes »nemzetpolitika« elfogadását, mint ahogy az Együtt–PM is az ún. »korszakváltás« egyik elemévé, a politikáját a 2010 előtti gyurcsányi politikától megkülönböztető jeggyé tette. Mesterházy bocsánatot kérni utazott Kolozsvárra, az Együtt–PM részt vett a »székelyek nagy menetelésén«. Már-már nemzeti konszenzus alakult ki az orbáni »nemzetpolitika« mögött, s a magyar médiában is természetessé vált az elfogadása, miközben maguk a választók mindmáig megosztottak, a határon túliak választójogának az ismert felmérések szerint nincs többségi támogatottsága.”