„Lehetséges-e agyonhallgatni, parlamenti felhatalmazás nélkül elkezdeni és a választók torkán ledugni egy minimálisan is a GDP 10-12 százalékát igénybe vevő, állami részvételű óriásberuházást? Az Orbán-kabinet válasza: mi az hogy, nagyon is!
A recept egyszerű: a parlamenti kérdésekre és interpellációkra (üzleti titokra hivatkozva) nem válaszolunk, a nem kormánypárti vezetésű szakbizottságok meghallgatásainak napirendjén meg sem szavazzuk a témát, a Fidesz-közeli ombudsmannak pedig odaszólunk, hogy ne jöjjön a parlament közelébe. Legalább akkor ne, amikor a plenáris ülésen kellene beszámolnia róla, hogyan szabotálhatja el a kormány az országgyűlési biztos elődjének a paksi bővítés politikai és szakmai nyilvánosságára vonatkozó ajánlásainak teljesítését.
A felsorolás minden eleme külön-külön is skandalum egy demokráciában, de talán a legutóbbi a legbotrányosabb. Székely László alapjogi biztos augusztusi megválasztásakor sokan húzták a szájukat, mondván: a teljes közéleti pályafutását a jelenlegi kormánypárt hatósugarában töltő új ombudsman eddig jóval több lojalitást mutatott Orbán Viktor iránt, mint amennyi jártasságot az alapjogok képviseletében. Arra viszont valószínűleg még a fanyalgók sem gondoltak volna, hogy az első adandó alkalommal ilyen látványosan eliszkol a felelősség elől, amikor az alkotmányos teendői (az állampolgári jogok védelme) miatt szembe kellene fordulnia az őt pozícióba segítő hatalommal.”