Ordítozás helyett

„A magyar–szlovák viszonyban ma két lehetőség adott a politikusok előtt. Az egyik, hogy teljes hangerővel kiordítják magukból a vélt vagy valós sérelmeket, üvöltve próbálják megvédeni igazukat, s ezzel néhány százaléknyi potenciális szavazó kedvében járnak. Ez akkor működik magas fordulatszámon, ha a főszereplők között van egy jó adag személyes ellenszenv, netán sértettség is, s a két fél legalább minimális szinten hisz igaza győzelmében. Az utóbbi években a szlovák politika süllyesztőjébe került Ján Slota volt az egyik legmarkánsabb figurája az ilyesfajta cirkuszoknak. Az ő példája igazolja leginkább, hogy e primitív megközelítése a helyzetkezelésnek nemcsak az általa képviseltek, de saját maga számára is tökéletesen hatástalan. Sem Magyarország, sem Szlovákia nincs ma a fölényeskedő, az igazát bármi áron érvényesíteni tudó állam helyzetében. Civakodni lehet, győzni nem. Márpedig ez egy valamirevaló politikusnak nem túl biztató kilátás.

A másik lehetőség a közös érdekek bőséges választékának hangoztatása és az ellentétek háttérbe helyezése a nagy nyilvánosság előtt. Ha Magyarország komolyan gondolja, hogy a közép-európaiegyüttműködés erősítése az unión belül ma az egyik legfontosabb magyar érdek, akkor ez az egyetlen járható út a magyar–szlovák kapcsolatokban, hiszen a hangosan perlekedő térségbeliek kizárólag az összefogás ellenérdekeit erősítik. S ha már az együttműködést említjük, nem elhanyagolandó tény az sem, hogy friss adatok szerint magyar tulajdonosok kezében volt május végén a Szlovákiában működő külföldi érdekeltségű vállalatok egyötöde, a magyarországi befektetők listavezetőkké váltak, megelőzve a tavaly még az első helyen lévő cseheket. Szlovákiában ez év május végén 7955 magyar tulajdonú vállalat volt, ezek alaptőkéje összesen 1,68 milliárd euróra rúgott. Ezen adatok ismeretében lehet-e hitelesen érvelni a Pozsonnyal való nyílt szembenállás mellett?”