Az Ammen némi humorral, szép képi világgal, sok premier plánnal meséli el a kis cigány baptista közösség életét évről-évre.
Szabó Szonja 2005 és 2012 között készítette el az ezerhatszáz lakosú, ukrán-román-magyar határon fekvő Szatmárcseke cigánysorán Ammen című dokumentumfilmjét. Május elején a Toldi moziban tekinthette meg először a közönség az 55 perces alkotást, amelynek kiindulópontja némileg a véletlenhez is kötődik. Szabó a prae.hu-nak adott interjúban elmondta, hogy a Filmművészetin Almási Tamás osztályába járt, ő volt az, aki 2005-ben levitte őket Csekére, „és azt a feladatot adta, hogy keressünk valamit, amit szívesen földolgoznánk”. Ekkor talált rá arra a néhány családra, akik akkor tértek át a baptista vallásra, miután egy amerikai lelkipásztor révén „bemerítkeztek”. Ők váltak végül a film főszereplőivé, de ekkor még a rendező sem sejtette, hogy ennyi évig visszajár majd hozzájuk.
De visszajárt, s leforgatta dokumentumfilmjét, ami némi humorral, szép képi világgal, sok premier plánnal meséli el a kis cigány baptista közösség életét évről-évre. A gyülekezet lelkipásztora a korábban írástudatlan Lakatos Tibor lett, aki a Bibliából tanult meg olvasni.
A közösség motorja azonban nem a lelkipásztor, hanem annak felesége, Natasa lett. Ám ahogy az lenni szokott, nem volt mindenki elégedett azzal, ahogy a házaspár vezette a gyülekezetet: a folyamatosan duzzadó közösségben felmerültek olyan hangok, amelyek arra utaltak, hogy Lakatosék nem osztották el igazságosan a kapott adományokat. Emellett Natasa megkövetelte a gyülekezet tagjaitól, hogy ne káromkodjanak és alkoholizáljanak, valamint ne dicsőítsék túl nagy hangerővel az Urat. Az ellentétek miatt nemsokára kiszakadt néhány család a baptista közösségből és a pünkösdista hitre tért át, amely – elmondásuk szerint – szabadabb vallásgyakorlást tett lehetővé számukra. Eközben a baptisták amerikai adományokból felépítettek egy imaházat, majd a pünkösdista közösség összeomlott, aztán a baptista gyülekezet közeledni kezdett a katolikus és főleg a református gyülekezethez.
Itt érkezünk el a film egyik legérdekesebb pillanatához: Tiba Zsolt református lelkész a hit révén hozta közelebb egymáshoz a színmagyar református és a cigányokból álló baptista gyülekezetet. Meghívta ugyanis Lakatosékat egy református istentiszteletre, ahol az áhítatos orgonaszóval kísért énekeket követően gitárzenével éltették a cigányok az Urat. A református lelkész egyébként egy néhány évvel korábbi felvételen még arról beszélt, hogy kicsit fél a református gyülekezet esetleges reakciójától, ám a 2012-es közös istentisztelet után többen is megköszönték a baptisták vezetőinek a szolgálatot.
A film a hit kérdésen túl súlyos társadalmi témákat is feszeget. A munkanélküliség és rossz életkörülmények kilátástalanságában tengődő csekei cigányok számára integrációs erővel bírt a baptista vallás, összefogta a közösséget. Később persze voltak súrlódások – ahogy minden közösségben vannak –, főleg a pénz miatt. De ahogy a vetítés utáni beszélgetésben is elhangzott: egy idő után minden kisközösségben felmerülnek azok a problémák (mint pl. a korrupció), amelyek az össztársadalomban is megoldatlanok.
Ahogy nézzük a filmet, egyre inkább motoszkál a fejünkben a cigánysággal kapcsolatos alapprobléma: szegregáció vagy integráció? Hogyan lehet a kulturális különbségeket hosszabb távon kezelni? Tiba Zsolt református lelkész az integráció útját választotta: a kiforrni látszó baptista gyülekezetet megismertette a református úttal is, a cigányság közül néhányan hozzá járnak, ha teológiai kérdések merülnek fel bennük. Emellett a hit által közelebb került egymáshoz a falu magyar és cigány közössége is. A film ugyan nem válaszolja meg a fenti alapkérdést, de a benne látott példa azt sugallja, hogy az integráció bizonyos formái célravezetőek lehetnek. A vetítést követő beszélgetésben Tiba Zsolt elmondta: jelen pillanatban a baptista gyülekezet nem működik, de Lakatos Tibor teológiát tanul. Ebből tehát hosszú távú „projekt” lehet, amelynek hatásai szintén csak hosszú távon ellenőrizhetőek.
Remélhetőleg Szabó Szonja is visszamegy majd néhány év vagy évtized múlva, hogy megtudhassuk: mi lett Lakatosékkal és a falu baptistáival, és miként sikerült Tiba Zsolt integrációs terve.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki nem azonos Laár András Jézus nevű jógijával. Vizvári Soma írása.
Fülöp Attila szerint nem a Tisza Párt elnökének a fellépése nyomán javulnak az ágazatban a körülmények, Magyar a konfliktust hozta ebbe a történetbe.
A parlament jóváhagyta az ügyészség kérelmét, hogy fosszák meg mentelmi jogától Herbert Kicklt.
