A közösség motorja azonban nem a lelkipásztor, hanem annak felesége, Natasa lett. Ám ahogy az lenni szokott, nem volt mindenki elégedett azzal, ahogy a házaspár vezette a gyülekezetet: a folyamatosan duzzadó közösségben felmerültek olyan hangok, amelyek arra utaltak, hogy Lakatosék nem osztották el igazságosan a kapott adományokat. Emellett Natasa megkövetelte a gyülekezet tagjaitól, hogy ne káromkodjanak és alkoholizáljanak, valamint ne dicsőítsék túl nagy hangerővel az Urat. Az ellentétek miatt nemsokára kiszakadt néhány család a baptista közösségből és a pünkösdista hitre tért át, amely – elmondásuk szerint – szabadabb vallásgyakorlást tett lehetővé számukra. Eközben a baptisták amerikai adományokból felépítettek egy imaházat, majd a pünkösdista közösség összeomlott, aztán a baptista gyülekezet közeledni kezdett a katolikus és főleg a református gyülekezethez.
Itt érkezünk el a film egyik legérdekesebb pillanatához: Tiba Zsolt református lelkész a hit révén hozta közelebb egymáshoz a színmagyar református és a cigányokból álló baptista gyülekezetet. Meghívta ugyanis Lakatosékat egy református istentiszteletre, ahol az áhítatos orgonaszóval kísért énekeket követően gitárzenével éltették a cigányok az Urat. A református lelkész egyébként egy néhány évvel korábbi felvételen még arról beszélt, hogy kicsit fél a református gyülekezet esetleges reakciójától, ám a 2012-es közös istentisztelet után többen is megköszönték a baptisták vezetőinek a szolgálatot.
A film a hit kérdésen túl súlyos társadalmi témákat is feszeget. A munkanélküliség és rossz életkörülmények kilátástalanságában tengődő csekei cigányok számára integrációs erővel bírt a baptista vallás, összefogta a közösséget. Később persze voltak súrlódások – ahogy minden közösségben vannak –, főleg a pénz miatt. De ahogy a vetítés utáni beszélgetésben is elhangzott: egy idő után minden kisközösségben felmerülnek azok a problémák (mint pl. a korrupció), amelyek az össztársadalomban is megoldatlanok.