Ez itt a mi hazánk!

„A mai Szlovákia történelme igen változatos és érdekes. A változatosság helyett azonban egy fekete lyuk maradt csak ránk, melynek kezdőpontjába Svätoplukot helyezzük, majd ezt követően évszázadokig semmi. Őt rögtön nemzeti hősünk, Jánošík követi, utána pedig azonnal meg is érkeztünk Štúrék korába. Ez a történelem üres, kietlen, és éppen saját magunknak köszönhetően. Igy hát egyszerűen kitöltjük a réseket, pótoljuk a hiányzó részeket, méghozzá igen hamis módon téve mindezt.

Olyan összefüggéseket domborítunk ki, melyek kitalációk csupán, s melyek a legkevésbé sem fontosak. Azok helyett, akiket kitúrtunk történelmünkből, holott velünk együtt itt éltek. Helyette olyanokat vállalunk fel s mutogatunk, mint sajátjainkat, akiknek szlovák származásukról fogalmuk sincs.

Ahelyett, hogy megtárgyalnánk, hogyan éltünk 100 évvel vagy éppen hét évtizeddel ezelőtt, a szerencsétlen Svätoplukból igyekszünk olyan történelmi figurát faragni, amilyen feltehetőleg sohasem volt. Történelmi kreációnkat pedig azzal támasztjuk alá, hogy szobrot emelünk neki.

Mi meghatározzuk a történelmet nem pedig tanuljuk azt. Bizonyos dolgokról inkább hallgatunk, aztán csodálkozunk, hogy a fiatalság körében szinte senki sem tudja, mi is volt az arizáció.

Konstruálunk. Szüntelenül Martina Hingisről és Anjelina Jolieról cikkezünk, miközben azt hisszük, hogy egyéni sikereik dicsfényéből ránk is hull majd néhány sugárnyaláb, mely nemcsak hogy alátámasztja majd történelmi kiválóságunkat (mellünket veregetve, hogy mi adtuk őket a világnak) de egyáltalán létezésünknek is értelmet ad, megindokolva, alátámasztva azt.

Teljesen elfelejtjük közben, hogy olyan világban élünk, amelyben senkinek sem kell létét megindokolnia és melyben a nemzetiségi erőfitogtatás 150 évvel ezelőtt tetőzött.”