„Nem túlzás fellépését cezúra-szerű eseménynek tartani. Vagyis Széchenyi gróf igazi forradalmár volt, ráadásul sokkal mélyebb, eredetibb, szellemesebb és szellemdúsabb, mint az őt megelőzők és rá következők. Miért? Ezért:
1. Megalapította a kapitalizmust, és nem eltörölte.
2. Rabszolga-állam létrehozása helyett a jobbágyság felszámolásában segédkezett.
3. Nem égette a könyveket, hanem írta őket.
4. Nem elfoglalta a bankokat, hanem felállításukat és szabályzásukat javasolta.
5. Nem zárta le a hidat, hanem felépítette.
6. Nem új tudományos dogmákat állított fel, hanem akadémiát alapított.
7. Nem a gazdagokat akarta elszegényíteni, hanem a szegényeket gazdagítani.
Ezek után talán érthető a Hitel radikális zárómondata, amelyet oly sokszor hallunk, de az azt megelőző gondolatot nem idézik mindig teljes terjedelmében. Mi most megtesszük, íme:
»Nem nézek én, megvallom, annyit hátra, mint sok hazámfia, hanem inkább előre; nincs annyi gondom tudni, valaha mik voltunk, de inkább átnézni, idővel mik lehetünk s leendünk. A Mult elesett hatalmunkbúl, a Jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal, de bírjuk inkább elszánt hazafiságunk s hív egyesülésünk által drága anyaföldünket szebb virradásra. Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretem hinni: lesz!«”