Csányi Sándor és a Tesco-pénztáros

„A kohéziós politikát arra találták ki, hogy a szegény országok szegény régióinak a fölzárkózását elősegítsék. Az európai elvvel ütközik bármilyen olyan javaslat, amelyben ezek a térségek pénzt veszítenek, miközben a náluk jobb helyzetben lévő régiók nyernek - mondta a miniszterelnök az EU következő költségvetési ciklusáról tartott, kudarcos csúcstalálkozó után novemberben. Tehát az elesettek támogatása a gazdagok feladata - legalábbis uniós szinten.

Szintén tanulságos gondolatmenetünk szempontjából a társasági adózás rendszerének jövő évi átalakítása. A kisadózó vállalkozások tételes adója (kata) szép, egyszerű, és elfogadja a realitást, vagyis a mikrovállalkozásoktól (és tulajdonosuktól) annyi adót szed be, amennyit azok ki tudnak fizetni: havi 50 ezer forintért majdnem minden kötelezettség letudható, a tárasági adó is. Ez értelmezésem szerint a céges profitok adóztatásának alsó kulcsa. A hivatalosan kedvezményes adókulcs 10 százalékos: ezzel az 500 millió forintnál kisebb céges nyereség adózik. A következő kulcs 19 százalékos: az 500 milliónál nagyobb profit után fizetnek ennyit a vállalatok. A legmagasabb kulcsról pontosan nem tudható, hogy mekkora, de bőven nagyobb 50 százaléknál: a kormány ezt azokra a cégekre vetette ki, amelyek monopolhelyzetben vannak, tehát gátlástalanul sokat kereshetnek, és nem tudnak elmenekülni. Ezek az energetikai cégek, amelyek a Robin Hood-adóval együtt 50 százalékos nyereségadót fizetnek, plusz adóznak a vezetékeik után, méterenként. Meg a bankokra, akik a társasági adón kívül az állandósított banki különadót csengetik ki, ezentúl minden évben. A sokkulcsos társasági adó filozófiája világos: a gazdagok, a monopolhelyzetben lévők viseljenek nagyobb részt a közterhekből.

Ehhez képest az egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó jövőre kiteljesedik, az adójóváírás után a félszuperbruttó is eltűnik a rendszerből. Az egykulcsos szja, mint tudjuk, a gazdaságpolitika sarkköve: annyira érinthetetlen, hogy kétharmados sarkalatos törvény rögzíti. A rendszer a miniszterelnök szerint arányos: aki hússzor többet keres, az hússzor többet fizet. Más közelítésben viszont megkeresett 100 forintjából ugyanannyit adózik a Tesco pénztárosa és Csányi Sándor. Most nem vizsgálom, hogy ez igazságos-e, gazdaságilag hatékony-e, mindössze megjegyezném: uniós és vállalati szinten Orbán szerint a jómódúaknak többet kell vállalniuk, szolidárisnak kell lenniük, míg magánemberként nem. Akkor most fizessenek a gazdagok, vagy ne?”