Csendőrködő tudomány

„A diktatúrák és a hozzá hasonló politikai rendszerek egyik sajátossága, hogy a szabadságot nemcsak politikai, hanem minden, a gondolkodást és a cselekvést befolyásoló és formáló területen is korlátozzák. Ezek közül az egyik legfontosabb a tudomány. A tudomány szabadsága és tisztessége nélkül nincs polgári társadalom. Ha a tudomány elveszíti a szabadságát, nemcsak a gazdasági és üzleti innováció szűnik meg, de senki sem tesz fel többé kérdéseket a gazdaság és az intézmények urainak, hogy miért alakítják éppen úgy az életfeltételeket, ahogyan. Ha ez így lehetne, és a társadalomtudományokat megfosztanák a kutatási, a társadalomtudósokat az oktatási szabadságuktól, vagy akár csak korlátoznák ezt a szabadságot, akkor szabad kezet nyerne az önkény, vagyis végleg megszűnne a társadalmi kontroll. Furcsa, hogy a demokratikus világ sokkal kevésbé érzékeny a tudomány, mint a vallás szabadságára, és úgy tűnik, a tudományt csak hasznossági szempontból képes szemügyre venni. Pedig a vallás és a társadalomtudomány szabadsága ugyanarról szól: mindkettő a társadalom lelkiismeretét és öntudatát tartja életben, és mindkettő alkalmas rá, hogy a szabadság vagy az elnyomás eszközévé váljon. Az utóbbi akkor történhet meg, ha a tudomány és/vagy a vallás szembefordul a saját lényegével. A tudomány lényege a kételkedés és a kérdezés, az, hogy sohasem dolgozik prekoncepciók alapján, és mindig a racionális megfontolást kínálja fel mindazoknak, akik érdeklődnek iránta. A társadalomtudomány emellett folyton szembesíti a polgárokat azzal, hogyan viszonyulnak az általuk legfontosabbnak tartott ideákhoz a társadalom tényleges folyamatai. A társadalomtudomány kérdései és feltevései kényelmetlenek lehetnek bárkinek, aki nem akar szembenézni saját döntéseinek következményeivel. Egy ideje úgy tűnik, hogy Magyarország »megújítói« a társadalomtudományt is ki akarják forgatni a maga sarkaiból. Az akadémiai tisztogatások, a filozófusok elleni rágalomhadjárat, a (szélső)jobboldali professzorok társaságának dörgedelmei és az egyetemre felvehető hallgatók számának radikális csökkentése, mind azt sejtetik, az orbánistáknak nincs szükségük a társadalomtudományra, annál inkább vágynak egy apologetikus, önmagát tudománynak hazudó kóklerségre. Ebbe a sorba illeszkedik a »Magyar Családtudományi Társaság« létrehozása.«”