„Az Országgyűlésnek a választójog vitájában az érzelmi és a racionális szempontokat egyaránt mérlegelnie kell, de elsősorban arra kell rámutatnia: mit értsünk a választójog egyenlőségén. Ez a politikai alapjog változatlanul egyenlő, titkos és közvetlen. Mindenkinek a szavazata ugyanannyit ér, nincs első- és másodrangú választópolgár. Nincsenek cenzusok: sem a műveltségi, sem a vagyoni helyzet nem juttathat senkit előnyhöz vagy hátrányhoz.
A baloldali pártok lényegében ezt a demokratikus, jogállami alapelvet támadják, amikor arra hivatkoznak, hogy akinek nincs magyarországi lakóhelye, az ne vehessen részt a magyar parlament megválasztásában, hiszen nem itt fizet adót, s nem viseli a hazai döntések következményeit. A teljes választójog megadása az itthoni problémákat exportálná. A nyilatkozók természetesen tudják, hogy az adófizetés a határokon belül sem alapja a választójognak, nagyon kevesen járulhatnának az urnákhoz, ha ez lenne a feltétel. A döntések következményeit pedig idehaza is egyaránt viseli az, aki szavazott, és az, aki nem. Az ellenzőket saját korábbi történelmi kötöttségeik, ellenérzéseik, ellenszenvük irányítja.”