„Az immár parlamenti tényezővé is vált magyar szélsőjobb egy fontos kérdésben gyökeresen különbözik külföldi, valódi vagy állítólagos elvbarátaitól: kifejezetten keblére öleli az iszlámot. Eddig is tudni lehetett, hogy a Jobbik nettó Amerika- és persze Izrael-ellenességből ápolja az »arab-magyar barátságot« (pont szeptember 11-én), hogy jó viszonyban van az iráni és arab követségekkel, hogy »nem leszünk palesztinok a saját hazánkban!« felkiáltással adja meg hazai kultúrharcuk alaphangját – most azonban minőségi váltás következhet a párt ideológiájában.
Ha ugyanis Vona Gábor komolyan gondolja, amit most megjelent könyvében állít, hogy »a világ életben maradásának záloga a tradicionális kultúra fennmaradása«, márpedig ma egyetlen kultúrkör létezik, amelyik igyekszik őrizni tradícióit, »ez pedig az iszlám világ«, akkor itt többről van szó egy eddigi politikai vonal folytatásánál. »Az emberiség tradicionális – a transzcendenst a hétköznapival együtt megélő – kultúrájának az utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt« - írja a magyar szélsőjobb vezére, ami legalábbis meglepő fordulat egy karácsonykor állandóan gigantikus fakereszteket állító, állítólag a keresztény magyarság védelmét hangsúlyozó, paramilitáris gárdát is szervező politikai párt részéről. Amivel ráadásul magára is marad: nyugat-európai vélt és valós elvbarátai sok mindenben vitáznak, de abban nem, hogy az iszlám nem éppen a civilizáció utolsó sarkköve, amelyet meg kéne menteni. Sőt. (Még Vona egykori párttársa is arra figyelmezteti sajátos szubkultúráját, hogy nem az iszlám »a hegemóniát hirdető liberalizmus elleni harc utolsó bástyája. Ugyanis az erőszak nem követendő.«)
A probléma éppen az, hogy az iszlám liberális, demokratikus kritikáját ki kéne venni a rasszista/xenofób/antiliberális szélsőjobb kezéből. Az iszlám bírálatában, a világi, liberális demokrácia, a többpártrendszer, a kisebbségi, női és meleg jogok védelmében, az egyre terjedő sária, a fenyegető Eurábia elutasításában az égvilágon semmi neonáci vagy szélsőjobbos nincsen. Épp ellenkezőleg, minden bal- és jobboldali, liberális, zöld és konzervatív demokrata, feminista és jogvédő alapvető kötelessége lenne.”