Nagy Antal kíméletlen kritikája a magyar válogatottról: „Egyszerűen nem futballozunk!”

Nyitókép: Mediaworks/Csudai Sándor

***

Mint a Mandiner beszámolt róla, a magyar labdarúgó-válogatott Szoboszlai Dominik két góljával 2-0-ra győzött Bosznia-Hercegovinában Nemzetek Ligája csoportmérkőzésen. A három pont azt jelenti, hogy – elméletileg igen – gyakorlatilag nem érhetik utol a mieinket a bosnyákok a csoportban, így minden bizonnyal az A-divízióban maradásért osztályozót játszhat majd Marco Rossi csapata. Persze ismerve szövetségi kapitányunkat, a hollandok megelőzéséről sem mondott le... Ami viszont biztos, a balszerencsésen sikerült Európa-bajnokság és a rossz NL-rajt után visszatalált a helyes útra a nemzeti együttes. Az időnként kritikus Nagy Antalnak ezúttal tetszett az utódok produkciója.

 Pont azon gondolkodtam a lefújás után, ha ugyanígy találtunk volna egy gólt a bosnyákok ellen Budapesten, illetve ha Hollandia ellen azt a pár percet kibírtuk volna kapott gól nélkül, akkor most páholyban lennénk” – beszélt lapunknak a hiányérzetéről az 1986-ban, a mexikói világbajnokságon a csapatkapitányi karszalagot viselő kiválóság.

Magyarország egy győzelemmel és két vereséggel nem jutott tovább a csoportjából a nyári Európa-bajnokságon, egy súlyos, 5-0-s vereséggel kezdte a Nemzetek Ligáját Németországban, majd a Puskás Arénában nem bírt Bosznia-Hercegovinával. Innen kellett talpra állniuk Szoboszlaiéknak, akik bravúros döntetlent játszottak Hollandiával, s legyőzték Zenicán Edin Dzekóékat. A nyár óta zajló folyamatot, az irányt így látja a 32-szeres válogatott Nagy Antal.

Holott pontosan azt kellett volna csinálni, amit azelőtt: összeszorított fogakkal, tiszta erőből nekimenni az ellenfeleknek. Nagyon mérges vagyok az ott történtekért, amit például a bírók csináltak velünk, majd a portugálok műveltek, hogy kikaptak a grúzoktól, mi pedig kiestünk. Ez a nyár negatív történet volt, ám nem csak mi okoztuk. Most a fiúk összekapták magukat, nagyobb fegyelem és küzdeni akarás van a csapaton belül. Számomra fantasztikus dolog, hogy két-három olyan új játékos jött, akik én úgy látom, fel fogják frissíteni a vérkeringést. Nikitscher Tamás bejátszotta magát a csapatba, Szűcs Kornél debütált és megvillantotta magát, a most sérülés miatt kimaradt Dárdai is beilleszkedett. Szépen épül egy fiatal csapat, ez már tetszik nekem!”

Kissé ünneprontó módon, az október 17-én a 68. születésnapját ünneplő Nagy Antalt arra is megkértük, mondja el, mit hiányol a mai magyar válogatottból, s miben látja a fejlődési lehetőséget.

„Azt hiányolom, hogy egyszerűen nem futballozunk. Rájött az egész világ, ha nekünk rohannak, elrugdossuk a labdákat. Komolyabb ellenfelekkel szemben ezt nehéz kibírni, a hollandokkal szemben is csodával határos módon tartottuk magunkat. 

Az klassz, hogy visszazárunk, nem kapunk gólt, de onnan nincs mese, futballozni kell! Schäfer nekem kilóg a csapatból, Nagy Zsolt viszont felnőtt a feladathoz, meglepetést tudott szerezni, ismét bizonyította, hogy helye van a csapatban. Ha egy kicsit pontosabbá tesszük a játékot, nem csupán arra építünk, hogy Varga Barnabás lefejeli a labdákat, illetve a láthatóan bevált labdaszerzésekből támadunk, léphetünk előre. Az Európa-bajnoksághoz képest szépen kezd fordulni a kocka.”