Nincs egyetlen ilyen népcsoport sem, amely a diszkrimináció áldozata lett a magyar határokon belül?
„Igen, be lehet dobni és formálisan jogosan lehet bedobni azt a védekezést, hogy mi nem gyarmatosítottunk egész kontinenseket, nem dolgoztattunk fekete rabszolgákat gyapotföldeken (feketéket tényleg nem, de az alföldi tanyavilágban a mai napig ismert jelenség a csicskáztatás), hogy nálunk nincs feketék elleni rendőri erőszak (bár még néhány éve is előfordult, hogy kihallgatás közben meghalt egy gyanúsított), hogy mi nem robbantottunk ki két véres világháborút, az egyiket borzasztó eszmék nyomán. És valóban, még ha a szolidaritásunkat akár ki is fejezhetnénk azokkal az áldozatokkal, nincsenek ilyen bűneink, így miattuk tényleg nincs kitől bocsánatot kérnünk.
De.
Ha szembenézünk a múltunkkal, a magyar történelem elmúlt száz-százötven évével, biztosan nem találunk senkit, akivel szemben illene kifejeznünk a szolidaritást és tiszteletet?
Nincs egyetlen ilyen népcsoport sem, amely a diszkrimináció áldozata lett a magyar határokon belül? A történelmi Magyarország területén élő nemzeti kisebbségek? A folyamatosan a társadalom peremére lökött cigányság? A pogromok, majd a holokauszt miatt a zsidóság? A második világháború után elhurcolt németek?
Sőt, akár a többségi nemzeten belül is lenne kivel és mivel szembenéznünk.
A mélyszegénységben, majd kitántorogni hagyott milliók emléke. Az 1919-es vörösterror idején meggyilkoltak és meghurcoltak emléke. Az azt követő fehérterror idején meggyilkoltak és meghurcoltak emléke. A hitük, eszméik, társadalmi csoportba tartozásuk vagy éppen szexuális hovatartozásuk miatt üldözött, honfitársaik által meggyilkoltak és meghurcoltak emléke. Papok, kommunisták, kulákok, homoszexuálisok, forradalmárok és ellenforradalmárok, sárga cipősök és bőrkabátosok – ez az ország évtizedenként termelte ki azokat a bűnöket, amelyekben a többségi társadalom, ha másképp nem, de cinkos hallgatással támogatott egy időről időre változó, de gyakorta elnyomó hatalmat. (És amikor a világháborús ütőkártyát játsszuk ki előszeretettel a németekkel szemben, azt se felejtsük el, hogy abban a sötét korszakban melyik ország volt az összeomló náci birodalom utolsó csatlósa.)”
Nyitókép: Facebook
Hosszú ideje pályaedző, ám kevesen mondhatják el magukról, hogy sztárcsapatoknál oktatják a futballt. Volt Neymar, Kylian Mbappé, Thiago Silva trénere, most pedig Harry Kane-é. Lőw Zsolt a Bayern Münchentől készül elválni, és még ő sem tudja, hol folytatja.
Ki gondolta volna, hogy a lebontott Berlini Fal hűlt helyén átömlik majd nyugatra az összes ideológiai mérgezett trágya?
Ez pedig különösen fájdalmas.
Ideje végképp eldöntenünk, hogy tényleg akarunk-e mai nyugati és európai ország lenni.
Négy korábbi ötkarikás bajnokunk mesél a vágyairól, a megérzéseiről, az érzelmeiről – a fókuszban Párizs.
Idén nyáron először fordul elő, hogy mind a hat egyéni vívószámban magyar induló küzdhet olimpiai éremért. A nagy merítés sokat is ígér: a csapatversenyekkel együtt hét esetben vannak aranyesélyeink, éremvárományosaink.
Új szobrot tetetett ki a Ferenc téren.
Több tízezer euróról van szó.
