Szijjártó Péter az energiaminiszterek tanácskozásán vett részt Luxemburgban. A miniszter szerint az Európai Bizottság megint túllép a hatáskörén, és nem engedi el a kötelező közös uniós gázvásárlás ötletét, semmibe véve az Európai Tanács iránymutatását.
A múlt heti brüsszeli EU-csúcson az európai energiaellátási válság megoldásáról vitáztak a miniszterelnökök. A fókuszban az ársapka és egy közös, nemzeti vállalatokból álló uniós konzorcium létrehozása szerepelt, amely együttesen vásárolna gázt (kötelezően az uniós szükséglet 15 százalékát) a globális piacról.
A kartellezés ötletére Orbán Viktor miniszterelnök miniszterelnök azt mondta: csak abban az esetben fogadható el, ha egy ilyen konzorciumhoz minden állam önkéntes alapon és nem kötelező jelleggel csatlakozhat. Érthető volt hát elégedettsége, amikor arról számolt be, hogy az ársapka alól – ha lesz – Magyarország mentességet kap, míg a konzorciumi önkéntes csatlakozásra tett javaslatát elfogadták az EU-csúcson.
A javaslatokat ma, október 25-én kezdték el az EU energiaügyi miniszterei értelmezni és kidolgozni, Szijjártó Péter hajnalban még úgy utazott Luxemburgba, hogy talán minden rendben. Ehhez képest már az ülés közben jelezte: az EB megint trükközni próbált, és bújtatottan semmibe vette az Európai Tanács feladat-szabását és a szabad nemzeti döntéshozatalt.
Az ülést feszült várakozás előzte meg. Olaf Scholtz még az EU-csúcson nyilatkozott úgy: reméli, hogy
Majdnem sikerült összehozni a dolgot.
Szijjártó Péter az ülés után elmondta: Magyarország az EU-csúcson világosan kifejette, hogy nem kér még egyszer a közös vakcinabeszerzési folyamatokból, az SMS-vásárlásokból , és csak az önkéntes alapú csatlakozásra adja áldását.
Szijjártó az SMS-vásárlások említésével arra a korrupciógyanús botrányra célzott, amely miatt az Európai Ügyészség éppen nyomoz. Súlyos aggályokat vet fel ugyanis, hogy az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen az Unió nevében több százmillió adag Pfizer-vakcina rendelésére kötött szerződést a Covid-járvány idején, mindezt a Pfizer főnökével SMS-ekben egyeztetve. A szerződések megkötése után ráadásul von der Leyen férjét hirtelen a Pfizer egyik partnercégének orvos igazgatójává nevezték ki.
Mint Szijjártó Péter elmondta, a mai ülésen az EB képviselői azt mondták, tiszteletben tartják az Európai Tanács útmutatását, ám máris előrukkoltak valamivel, ami trükkös kiskapunak tűnik. Szijjártó szerint a bizottság egy
amelynek értelmében minden tagállamnak jelentenie kell, hogy az uniós átlag 90 százalékos feltöltöttségéhez képest mekkora mennyiségű gázra van szüksége, amit egy 15 százalékos keretből pótolni lehetne.
A miniszter abszurdnak nevezte, hogy miközben az EU-csúcson elfogadták az önkéntesség elvét, a végén az Európai Bizottság mégis azon mesterkedik, hogy bizonyos határig mégis kötelezővé tegyen közös beszerzéseket. Szijjártó Péter mindenesetre reméli, hogy az Európai Bizottság hamarosan bővebben kifejti és megmagyarázza a homályos javaslatot.
A kartell terve nem más, mint egy közös uniós – nemzeti vállalatok által alkotott – gázvásárló konzorcium létrehozása, amely kötelezően a 2023-as uniós gázbeszerzések 15 százalékát biztosítaná, egyben megakadályozná, hogy a tagországok egymásra kezdjenek licitálni a gázvásárlások során. Utóbbi érv nem biztos, hogy megnyugtatja Olaf Scholtzot, aki 200 milliárd eurós önmegmentő csomagjával a németek részéről az energiaválság közepén bárkit kenterbe verne, ha piaci versenyről van szó.
Bár Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a csúcs után úgy fogalmazott, hogy a gáz ársapkával ellentétben a közös gázvásárlás tekintetében széles körű a konszenzus, ez a megállapítása nem (pontosabban: sem) fedte a valóságot, mivel a németek mellett – többek között – Magyarország sem lelkesedett az ötletért. Orbán Viktor miniszterelnök még a csúcs előtt úgy fogalmazott: „Brüsszel legújabb terve a közös gázbeszerzésről a közös vakcinabeszerzésre emlékeztet. Lassú és drága. Hatalmas vitára számítok”. Úgy is lett.
A fő probléma a kartellezéssel a magyar kormány szerint az, hogy
Ezért mondta Orbán, hogy Magyarország csak abban az esetben szavazna meg egy ilyen javaslatot, ha a csatlakozás önkéntes alapon történne. Ezt sikerült is kiharcolnia, a beszámolók szerint az önkéntesség kitétele kifejezetten a magyar kormányfő miatt került bele a szövegtervezetbe. És ezt igyekszik most a jelek szerint mégis kicselezni az EB.
A történet – bármennyire is tiltakoznak a kifejezés ellen egyes EU-s politikusok – valóban egy fordított OPEC-re emlékeztet. 1960-ban az energiában gazdag, de egyébként szegényebb országok tömörültek olyan kartellbe, amely a mai napig meghatározza az olajárakat. Az EU terve ennek az ellenkezőjét valósíthatja meg: a kartell itt a földgáz vevőkörére épül, amely – Ursula von der Leyen reményei szerint – gyorsan és eredményesen képes energiát beszerezni, ha a szükség úgy hozza. Márpedig úgy fogja hozni, mert arról nem sokan és nem szívesen beszélnek, hogy a jelenleg tárolt gáz európai szinten nagyjából három hónapra elegendő.
A kérdés nem az, hogy felállhat-e egy ilyen jellegű konzorcium, inkább az, mit jelent a működése az európai szabadpiac szempontjából, illetve elég hatékony lesz-e ahhoz, hogy megoldja az európai energiaválság egyik legégetőbb problémáját.
A kartellezés ötlete egyáltalán nem új. 2014-ben, amikor Oroszország annektálta a Krímet, Donald Tusk előbb lengyel miniszterelnökként, majd az Európa Tanács elnökeként is egy energiauniós elképzelés mellett kardoskodott, amely
Mindezt azzal indokolta, hogy az EU-nak le kell számolnia Moszkva energiazsarolásával. A sors furcsa fintora, hogy a legjobban éppen az orosz gázfüggőségben fuldokló Németország fúrta a tervet, amely így aztán rekordgyorsasággal tűnt el a süllyesztőben. Tusk akkori energiaügyi tanácsadója, Dieter Helm a mostani döntés kapcsán megjegyezte: „messze megelőzte a korát, és abszolút igaza volt. A tagországok a saját kárukon jönnek most rá arra, hogy a gázkartell olyan alkupozíciót jelent, amely segít kilábalni a válságból. Az eddig megszokottal ellentétben az állami beavatkozás és ellenőrzés az energiapolitikába nem csak opció, de gyakorlatilag elkerülhetetlen lett”.
Hasonlóan nyilatkozott Arturo Varvelli, az Európai Tanács külkapcsolati főmunkatársa is, aki szerint a kartellezés még mindig jobb megoldás, mintha az EU semmit nem csinálna. Mint mondta, egy olyan egységes, politikai konszenzuson alapuló mechanizmus van születőben, amelynek eredményei a következő években világosan látszódni fognak. Szerinte egyébként – ha beválik – a konzorcium elvét máshol, például az infrastrukturális beruházások és a további energiapolitikai döntések területén is alkalmazni lehetne.
A lelkendezés persze korántsem ennyire egyöntetű. Több szakértő az óhatatlanul bekövetkező, a versenyjoggal ellentétes szabályozás ellentmondásaira hívja fel a figyelmet. A kartellezés több olyan problémát vet fel, amely a szabadpiaci elveknél nem is létezett. Nem tisztázott például, hogy
Itt üthet vissza Németország 200 milliárd eurós, saját gazdaságának fenntartott csomagja is, amelynek egyik funkciója éppen az, hogy bármikor rálicitálhasson más országokra, amennyiben a beszerzendő gáz mennyisége globálisan csökkenni kezd, az árak pedig újra az egekbe emelkednek.
További probléma, hogy a kartell ötlete nem lehet vonzó azon országok számára, akik egyébként is hosszú távú gázszerződéssel rendelkeznek. Ráadásul, ha a konzorcium nyomott áron akarja beszerezni a gázt, vagyis ársapkát próbál alkalmazni, az importőrök a profit megmentése érdekében egy laza mozdulattal más vásárlók felé fordulhatnak. Kivéve, ha az adott importőr ország valamilyen politikai hasznot húzhat az eladásból. Ez azonban már nagyon veszélyes vizekre kormányozná az EU egyébként is bukdácsoló hajóját.
Az ellenzők azt is felvetették, hogy az eddig különálló állami energiacégek tömörülése esetén a vállalatok olyan adatokat lesznek kénytelenek megosztani egymással, amelyek gazdasági és üzleti titok szempontjából a legszenzitívebbnek nevezhetők, ez pedig valóban
Ráadásul úgy tűnik, hogy nem a kormányok, hanem az érintett vállalatok fognak szerződést kötni, ami viszont már valóban klasszikus, negatív kartellezésnek tűnik: akik kimaradnak belőle, azok saját országukon belül egyszerűen versenyhátrányba kerülnek.
Nem véletlen, hogy amikor márciusban már szóba jött egy EU-s gázbeszerző konzorcium ötlete, arról mostanáig csak minimálisan ejtettek szót. Az energiaválság súlyosságát jellemzi, hogy most ennyire előtérbe került.
Nyitókép: Fotó: MTI/AP/Geert Vanden Wijngaert
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
A magyar származású író kijelentette: a magyar miniszterelnök továbbra is népszerű az átlagemberek körében.
A miniszterelnök a beszélgetés során többek között elárulta, hogy mit tart az elmúlt 16 év legnagyobb eredményének. De a hiányosságokról is szót ejtett.
Hiába a hangos brüsszeli propaganda, az energiaszankciók csődöt mondtak. Czepek Gábor és Hortay Olivér kőkemény figyelmeztetést adott ki: az ukrajnai háborúra hivatkozva hamarosan brutális fogyasztáscsökkentésre – a nadrágszíj meghúzására – kényszeríthetik az embereket.
A védett üzemanyagár sorsa a tét.
Fontos kérést intézett a magyar választókhoz a kormányfő.
Szijjártó Péter fórumot tartott, ahol a Mandiner stábjának lehetősége volt kérdezni a minisztert. Riportunk.
A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára is reagált a Tisza-vezér nyilvánosságra került háborús hangfelvételére.
A Tisza elnökének egyetlen pontot sem sikerült betartani.
