Bátran hadakozik Oroszországgal, de vajon Kína ellen is elég erős lenne a Nyugat?

A kérdés aktuális, miután Oroszország ukrajnai inváziója után, Amerika és szövetségesei bénító szankciókat vetettek ki az orosz központi bankra, befagyasztva devizatartalékaik mintegy felét (bár hozzá kell tenni, hogy előre bevédte magát Oroszország és Kínában parkoltatták az arany és a deviza egy részét). Emellett elvágták Oroszország néhány legnagyobb bankját a nyugati pénzügyi rendszertől, és számos csúcstechnológiai exportot betiltottak. Ha Kína geopolitikai szempontból meggondolatlanul cselekedne, például megszállná Tajvant, a Nyugat megtenné-e Kínával is ugyanazt, amit Oroszországgal?

Amerikának és szövetségeseinek minden bizonnyal megvannak hozzá az eszközei. Az Economist idézi Eswar Prasadot, a Cornell Egyetem munkatársát, aki szerint a pénzügyi hatalom még mindig szilárdan a Nyugat kezében van.

Tartalékainak nagysága miatt, kevés életképes alternatív tartalékeszköze lehet. Ha Amerika és Európa arra utasítaná pénzintézeteiket, hogy ne üzleteljenek kínai bankokkal, akkor elveszítenék a dollárhoz, euróhoz és fonthoz való hozzáférést.

De a Nyugat vajon tényleg meg meri-e tenni? Kína tartalékainak „befagyasztása” talán nem lenne túlságosan destabilizáló. Még ha Kína a Nyugat bosszúságára meg is akarna szabadulni a készleteitől, a szankciók megakadályoznák ebben. Kína nem tudna több ilyen értékpapírt vásárolni. A kötvénypiacoknak ez azonban nem nagyon hiányozna, mert Kína az utóbbi időben nem volt nagy vásárló. Tajvan lerohanásával pedig pánikot keltene, ami kiváltaná a magánbefektetők áramlását a magasan minősített kötvények felé.

Kína azonban más módon is visszavághat.

Gerard DiPippo, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának, egy washingtoni agytrösztnek munkatársa szerint a tavalyi év végén a külföldiek 3,6 billió dollár értékben rendelkeztek közvetlen befektetésekkel, beleértve az ingatlanokat, gyárakat, illetve 2,2 billió dollár értékben részvényekkel, kötvényekkel és egyéb portfólióval. Az összesített érték több mint hatszor akkora, mint az oroszországi külföldi befektetések.

Mi volna, ha a Nyugat a központi bankon kívül más kínai pénzügyi intézményekre is szankciókat vetne ki? Ez pénzügyileg visszahathatna a nyugati intézményekre.

Ezeknek a bankoknak a megbénítása olyan nyugati intézményeknek is kárt okozhat, amelyek kölcsönöket folyósítottak nekik vagy számlákat vezetnek náluk. Így a nyugati országok egyáltalán nem bízhatnak abban, hogy a kínai bankok elzárása zavartalanul hagyná saját pénzügyi stabilitásukat.

Az ilyen intézkedések a kereskedelemben is komoly pusztítást okoznának. Kína tavalyi kereskedelmének csak kevesebb, mint egyötödét bonyolította saját valutájában. A fennmaradó kereskedelem nagy részét dollárban bonyolították. Ha ehhez nem tudnának biztosítást vagy kereskedelmi hitelt társítani, akkor sok gazdasági tevékenység elapadna.

A nyugati országok is szenvednének, ami alááshatná egységüket és elszántságukat. Kína adja Amerika importjának mintegy 18 százalékát, az EU importjának pedig több mint 22 százalékát, beleértve számos, a hazai gyártásban használt alkatrészt és részegységet is.

Emiatt a Kínával folytatott kereskedelem akadályozása kárt okozhat a szankcionáló ország saját termelésének, illetve exportjának is. Ha Amerika és szövetségesei több mint 90 százalékkal csökkentenék a kínai importot, saját exportjuk csaknem 10 százalékkal esne vissza – derül ki Gabriel Felbermayr, a Bécsi Közgazdaságtudományi Egyetem munkatársa és szerzőtársai szimulációiból.

Kína legnagyobb tőkeáttételi forrása a saját hatalmas piaca. Amerika például megfoszthatja Kínát bizonyos csúcstechnológiai alapanyagoktól, például a félvezetőkétől. A teljes tilalom azonban a Boston Consulting Group szerint az amerikai félvezetőgyártó cégek bevételeinek 37 százalékába kerülne, és több mint 120 000 munkahelyet veszélyeztetne.

Kína a maga részéről korlátozhatja a számos elektronikai termékben használt ritkaföldfémek exportját. Ez megzavarhatja az elektromos járművek akkumulátorainak és más gyártási folyamatoknak az ellátási láncát. Könnyen kiszoríthatja az ellenfeleket olyan piacokról, amelyekről a szankcionálók sem szívesen mondanának le. Az európai szankciók például kezdetben megkímélték Oroszország 2,4 milliárd dolláros luxuscikk-piacát – az úgynevezett „Gucci-mentesség” jegyében. Ugyanez a kínai piac a Statista adatszolgáltató szerint évente több mint 50 milliárd dollárt ér.

– mondja Eddie Fishman, az Új Amerikai Biztonságért Központ nevű agytröszt munkatársa. Inkább az valószínű, hogy Kína minden esetben visszavágna. Amerika és szövetségesei tehát jelentős fájdalmat szenvedhetnek, ha Kínára ugyanazokat a szankciókat vetik ki, mint amilyeneket Oroszországra is kivetettek. Ezért valószínűleg nem mernének ilyen messzire menni. De reménykedniük kell abban is, hogy Kína erre nem fog rájönni.