A rendőrségen először tett vallomása szerint szánt szándékkal megverte a századához tartozó munkaszolgálatosokat, és ezzel egyesek halálát is okozta. A népügyészségen már arról vallott, hogy „a rendőrségen addig vertek, amíg azt nem vallottam, hogy 100 pengő fizetésnek ellenében engedtem a csomagokat a kocsira rakni. Orromon, szájamon jött a vér, nem is tudtam, mit írok alá. A rendőrségen 8312 pengőt vettek el tőlem”. Népügyészségen jegyzőkönyvet is vettek fel arról, hogy megverték, de nem tett feljelentést a nyomozókkal szemben, és vallomását is fenntartotta (!). Nyilván vélelmeznünk kell, hogy a népügyész, Noszkó Imre megfenyegette, mint akkoriban szokás volt az ilyen eseteknél: ha feljelentést tesz, akkor visszaküldi a fogdába, hogy a pótnyomozás során újabb jegyzőkönyvet vegyenek fel vele, és akkor a nyomozók majd újra elverik. Végül Seitz még egy vallomást tett tárgyalása előtt, melyben elismerte, hogy néha megverte a munkaszolgálatosokat, de ennél többet nem vallott be.
A nyomozás során meghallgattak tanúkat is a századból, illetve másokat is. Riemer Lajos volt muszos arra vallott, hogy Seitz a „legkisebb vétségért” kikötötte az embereket,
kutyakorbáccsal járt, az embereket verte. Mások szerint lopott az ételből. Zöldhegyi Ferenc muszos szerint a tábori postát nem adta át. „Nem vette emberszámba a munkaszolgálatosokat.” Továbbá 1944. október 22-én a muszosokat feleskette Szálasira. Homolai Arnold szerint „cezaromániás ember volt, állandóan mint trógerekről, rohadtakról beszélt rólunk”.
Bár gyilkosságra egyik tanú sem vallott, két fontos vallomás elhangzott, mely emberéleteket érintett.
Özv. Szücs Hugóné szerint férje 1944. szeptember 26-án Zomborban érelmeszesedésben elhunyt, de ezért Seitzer vádolta, mert szerinte kemény munkára kényszerítette férjét, ráadásul nem engedte le muszos bajtársait a temetésre.