Zelenszkij hű szövetségest kapott a csatornán túl – és van, amiből nem szeretne engedni
A kurszki régió régóta az orosz–ukrán háború egyik legfontosabb területe, az ukrán elnök ragaszkodik hozzá.
Ugyanakkor szerintük Donald Trump elhozhatja a békét.
Véleménycikket jelentetett meg az Economist hasábjain Alekszander Gabujev, Oroszország egyik legelismertebb Kína-szakértője, a berlini székhelyű Carnegie Oroszország-Eurázsia Központ vezetője. Írásában azt fejtegette:
Putyin úgy látja, hogy az idő neki dolgozik, és sajnos igaza van.
Gabujev felhívja a figyelmet: „Vlagyimir Putyin láthatóan nem siet engedményeket tenni és elfogadni egy olyan megállapodást, amely nem az ő feltételei mentén alakul”, s az orosz elnök úgy látja, hogy „az idő az ő oldalán van, és előnyben van mind Ukrajnával, mind annak nyugati támogatóival szemben”.
A szakember megjegyzi: igaz ugyan, hogy Putyin hozzáállását politikai karrierje alatt végig „a kérlelhetetlen önbizalom projektálása” jellemezte „az objektív valóságtól függetlenül”, s emiatt nehéz a fejébe látni, ugyanakkor „a csatatérről hozzá érkező hírek bizonyosan az optimizmus érzetét tüzelik”. A fronton ugyanis
Oroszországnak „momentuma van, tömegesen koncentrálja erőit Pokrovszk stratégiai jelentőségű városa köré, miközben a túlfeszített ukrán sorok egyre inkább elbuknak”.
Ukrajna emellett bizonytalanságokkal néz szembe mind Donald Trump, mind Európa jövőbeli támogatásai kapcsán.
Ráadásul Volodimir Zelenszkij odahaza is bajban van: „politikai tekintélye törékenynek látszik”, s úgy tűnik, hogy „kormánya valamiféle szünetet szeretne elérni a harcban”, miközben „Oroszország erői aligha adják jelét annak, hogy kifogytak volna a támadáshoz szükséges gőzből”. S bár Gabujev szerint az orosz emberveszteség hosszú távon fenntarthatatlan, egyelőre még minden probléma nélkül sikerül azt a tartalékokból pótolni, ellentétben Ukrajnával, amely nem tud már új katonákat rekrutálni.
S Oroszország a gazdasági fronton sem áll rosszul: bár „a nyugati szankciók összsúlya megszorongatta Putyin háborús gazdaságát”, Gabujev szerint „Oroszország technokratái meggyőzően kezelték egy túlfűtődő gazdaság következményeit, a magas inflációt, a munkaerőhiányt és az export csökkenését”. Ezeket idővel egyre nehezebb lesz majd kezelni, ugyanakkor a jövő évre még bizonyosan van miből finanszírozni a háborút – írja a szakember, aki szerint Putyin Trump szankciós fenyegetéseitől sem fél különösebben.
Az orosz vezetés nem fog nyomást érezni arra, hogy a tárgyalóasztalhoz üljön, hacsak nem lényegében Ukrajna kapitulációjának elfogadásáról lenne szó”
– állapítja meg Gabujev, aki szerint ugyanakkor Putyin „már most formálja a diplomáciai mezőt”, magát racionális szereplőnek állítja be, és hízeleg Trumpnak azáltal, hogy „visszhangozza az amerikai elnök azon gondolatát, hogy Oroszország sosem támadta volna meg Ukrajnát, ha Trumpot nem tartották volna távol hivatalától egy elcsalt választás révén”. Arról is beszél, hogy Trumppal hajlandó lenne tárgyalni, de Zelenszkijjel vagy épp Európával nem.
Előretekintve Gabujev azt jósolja: „ha Trump beleegyezik abba, hogy Oroszország alapvető követeléseit teljesítse, akkor a Kreml beleegyezhet egy tűzszünetbe és a jelenlegi frontvonal befagyasztásába, és akár egészen addig tiszteletben is tarthatja a megállapodást, amíg Trump hivatalban van”. Ez szerinte
„lehetővé tenné az amerikai elnök számára, hogy dicsekedhessen dealmakeri és béketeremtői képességeivel”.
Emellett azonban szerinte Oroszország azzal számol, hogy „egy nyugati biztonsági garanciák nélküli Ukrajna egy befektetésre alkalmatlan, elnéptelenedő, az összeomlás veszélyével fenyegetett csonk” lenne, s ezt nehéz lenne az ukránok torkán lenyomni – ám az sem baj, ha az ukránok nem fogadják el a feltételeit, mert akkor gond nélkül harcolhat még egy évig.
Nyitókép: MTI/EPA/Jurij Kocsetkov
***