Ukrajna emellett bizonytalanságokkal néz szembe mind Donald Trump, mind Európa jövőbeli támogatásai kapcsán.
Ráadásul Volodimir Zelenszkij odahaza is bajban van: „politikai tekintélye törékenynek látszik”, s úgy tűnik, hogy „kormánya valamiféle szünetet szeretne elérni a harcban”, miközben „Oroszország erői aligha adják jelét annak, hogy kifogytak volna a támadáshoz szükséges gőzből”. S bár Gabujev szerint az orosz emberveszteség hosszú távon fenntarthatatlan, egyelőre még minden probléma nélkül sikerül azt a tartalékokból pótolni, ellentétben Ukrajnával, amely nem tud már új katonákat rekrutálni.
S Oroszország a gazdasági fronton sem áll rosszul: bár „a nyugati szankciók összsúlya megszorongatta Putyin háborús gazdaságát”, Gabujev szerint „Oroszország technokratái meggyőzően kezelték egy túlfűtődő gazdaság következményeit, a magas inflációt, a munkaerőhiányt és az export csökkenését”. Ezeket idővel egyre nehezebb lesz majd kezelni, ugyanakkor a jövő évre még bizonyosan van miből finanszírozni a háborút – írja a szakember, aki szerint Putyin Trump szankciós fenyegetéseitől sem fél különösebben.
Az orosz vezetés nem fog nyomást érezni arra, hogy a tárgyalóasztalhoz üljön, hacsak nem lényegében Ukrajna kapitulációjának elfogadásáról lenne szó”
– állapítja meg Gabujev, aki szerint ugyanakkor Putyin „már most formálja a diplomáciai mezőt”, magát racionális szereplőnek állítja be, és hízeleg Trumpnak azáltal, hogy „visszhangozza az amerikai elnök azon gondolatát, hogy Oroszország sosem támadta volna meg Ukrajnát, ha Trumpot nem tartották volna távol hivatalától egy elcsalt választás révén”. Arról is beszél, hogy Trumppal hajlandó lenne tárgyalni, de Zelenszkijjel vagy épp Európával nem.