Hernádi Zsolt: Drukkoljunk, hogy az angyal leszálljon a Siegessäuléról, a racionalitás terjessze ki szárnyát, és a józan ész ragyogja be Berlin felett az eget!

Hétvégén választ Németország. Nem éppen a leg­szerencsésebb időszakban. Donald Trump jött, látott, győzött, és kezdik újraírni a történeteket. Jól rímel a helyzetre az Európa Kiadó dala: „ugyanaz a város, de mégse ugyanaz az ország”.

s az Egyesült Államok és Oroszország úgy gondolja, az uniónak (inkluzíve németek) nincs helye az asztalnál. Új világrend van kialakulóban, elfordultak a régi szövetségesek, és éppen megdől minden tabu. Ragyogó időzítéssel pont most lőtte lábon Németországot a Scholz-kormány, hogy amikor leginkább szükség lenne Európa erős emberére, akkor hónapokig ne legyen cselekvőképes kormány. A helyzet nem jó, mégis van remény: a választás után talán nagyobb teret nyerhet a racionalitás Németországban.

Mert a józan észre nagy szüksége van az új kormánynak.

Krónikusan alacsony szinten vannak az állami beruházások: 2018 és 2022 között a GDP alig 2,5 százalékát tették ki, amivel jócskán elmarad az USA-tól és az EU vezető országaitól. A német vállalatok beruházási hajlandósága csak kullog az EU27 átlaga mögött. Csökken és elöregedik a népesség: a születések száma tízéves mélyponton van, és 2035-re ötmillióval apadhat a munkaképes népesség.

A kevesebb ember kevesebbet is dolgozik: egy német évi alig 1300 órát, szemben az EU-átlag 1600-zal, és 15 napot van betegszabadságon, szemben az európai 8-cal – jóléti rendszer über alles. Noch dazu, a magas energiaárak pusztítják a hagyományos ipart, amiben Németország mindig meghatározó világszinten, legyen szó vegyiparról vagy járműgyártásról.

Nem csoda, hogy nagy a megosztottság: nyugaton a CDU, Berlinben az SPD, a volt NDK területén az AfD vezet.

Kancellár legyen a talpán, aki képes megszelídíteni ezt az apokalipszisfogatot. És lehet, hogy berögzült megoldásokkal nem is lehet. Régi kulcs új ajtókat nem nyit ki. Eljött volna az ideje valami újnak? Mi itt, Közép-Európában csak izgulni tudunk. A befektetők reménykednek: az előre hozott választás kiírása óta szárnyal a német tőzsde: jó, hogy ennek vége lesz – üzenik.

Kezdjük azzal, hogy igazítsuk a valósághoz a klímacélokhoz vezető utakat. Mert a zöldmegállapodás szabályai gúzsba kötik a német iparvállalatokat. Érdemes hideg fejjel újragondolni az orosz energiahordozók kérdését is, meg azt is, hogy van-e jövője a német atomnak. Lehet, hogy a hagyományos autók kitiltását is jó lenne visszafogni.

hogy nagyobb pénzügyi mozgástér nyíljon a növekedés beindításához szükséges beruhá­zásoknak. Ebbe buktak már bele kormányok, talán most máshogy lesz. A migráció felülvizsgálatát sem úszhatja meg az ország, mert nem fenntartható, hogy a bevándorlási politika csak humanitárius célokat követ, és nem figyel a gazdasági szempontokra. Ezzel összefüggésben lehet, hogy az a politikai tabu is megdől, hogy az AfD-vel soha semmit. 

Megdőlni látszik az is, hogy Németország Európa vezető hatalma. Oldódhat az unió Berlin-központúsága, ami akár új gazdasági és politikai gravitációs vonzásokat is hozhat magával, amelyek eredményeként a kisebb országok érdekei is jobban érvényesülnek. Azonban fontos látni, hogy Németország nélkül az EU félkarú óriás.

Szóval csak drukkolni lehet annak, hogy az angyal leszáll a Siegessäuléról, a racionalitás kiterjeszti szárnyát, és a józan ész ragyogja be Berlin felett az eget. Azzal Európa és Magyarország is jól jár.         

A szerző a MOL elnök-vezérigazgatója

(Nyitókép: AFP)