Trump elkötelezett a NATO mellett, de jó NATO-t akar – megvitatták a szövetség jövőjét a magyar atlantisták

Nyitókép: AFP PHOTO / X ACCOUNT OF HUNGARY'S PRIME MINISTER VIKTOR ORBAN

Panelbeszélgetést szervezett szerda este a Magyar Atlanti Tanács arról, ami ma Európában mindenkit érdekel: hogy mi lesz vajon a NATO jövője jövő januártól, amikor hivatalba lép az Egyesült Államok régi-új elnöke, Donald Trump, aki évek óta a szövetséggel kapcsolatos éles kijelentésekkel véteti észre magát. Benkő Tibor korábbi honvédelmi miniszter, Fodor Gábor korábbi miniszter, Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára, Takács Attila, a Magyar Honvédség vezérkari főnökének területvédelmi helyettese, valamint Gyarmati István biztonságpolitikai szakértő, a MAT főtitkára osztotta meg gondolatait.

Mindenki sírni fog

A MAT elnöke, Csóti György felvezető beszédében leszögezte: a beszélgetés témájánál most kevés izgalmasabb van, hiszen Trump elnöksége „felgyorsítja az új világrend kikristályosodását”. Emellett szerinte az új elnök „arra fog hatni, hogy a NATO visszatérjen védelmi szervezet jellegéhez”, és kevesebb szerepvállalása legyen a világpolitikában – azonban azon

 hogy Trump elnök elvárja majd, hogy mindenki nagyobb részt vállaljon a közös védelmi költségekből.

Benkő Tibor elmondta: a NATO fejlődése öt szakaszra osztható. Az első a hidegháborús szakasz, amely a Szovjetunió szétesésével ért véget. A második a partnerségi és együttműködési stratégia szakasza, amikor a NATO Oroszországgal párbeszédet folytatott. Szerinte ehhez vissza kell térni, „a párbeszéd adja meg a lehetőséget, hogy eredményesek legyünk a jövőben”. A harmadik szakasz 2001. szeptember 11-e után a terrorizmus elleni küzdelem fémjelezte szakasz, mely a 2014-es ukrajnai válságig tartott, majd következett a negyedik szakasz 2014-2022 között, végül Ukrajna Oroszország általi megtámadtatása óta zajlik az ötödik. Benkő szerint a fő kérdések Trump kapcsán azok, hogy mi lesz a viszonyulása Kínához, Oroszországhoz vagy épp BRICS-országokhoz, valamint az, hogy „mi lesz az Egyesült Államok érdekeltségi prioritása”, Európa vagy Ázsia.

A NATO a szabadság védelmezője?

Fodor Gábor a NATO lényegét az értékrendben látja: szerinte

s ennek ma különös jelentőséget ad az Ukrajna elleni orosz agresszió: katonailag nem lehet leírni az oroszokat, miközben Oroszország „nem arról ismert, hogy a szabadság birodalma lenne”. Szerinte Trump nem fogja kiszakítani a NATO-t a szabadság védelmezőjének szerepéből, ugyanakkor fakadhatnak érdekes döntések a személyiségéből. A leendő Trump-kabinet eddig bejelentett névsora Fodor szerint „megnyugtató”. Az exminiszter is úgy látja, hogy várhatók érdekességek a költségvetés terén, mellyel kapcsolatban Trump el fogja várni, hogy Európa vállaljon nagyobb szerepet, „és ez nem is baj a mostani helyzetben”. Az orosz-ukrán háború kapcsán felvetette: ha abból indulunk ki, hogy valamilyen módon Trump eléri a tűzszünetet, abból vajon mi következik? Szerinte ugyanis „valószínű, hogy az ukránok területi veszteség nélkül nem tudnak kijönni ebből a konfliktusból”, ez pedig felrúgja a világban évtizedek óta uralkodó status quót. Szerinte ezáltal például

és ez más országokban is elképzelhető. Magyarország kapcsán úgy fogalmazott: arra számít, hogy Trump győzelme végre kimozdítja Magyarországot abból a pozícióból, hogy állandóan konfliktusban áll Brüsszellel és a NATO-ban is, „lehetőséget ad a kormánynak, hogy a nyugati orientációt erősítse”. „Remélem, élni fog vele” a kormány – tette hozzá Fodor Gábor.

Trump nem tűri a potyautasokat

Sztáray Péter rámutatott: a NATO „semmiképpen sincs agyhalott állapotban”, sőt „nagyonis jó állapotban van”, hiszen a fenntartására irányul „egy kölcsönös érdek az Atlanti-óceán két oldalán”. Európa érdeke a NATO fenntartása azért, mert támadásokat nem tudnánk enélkül kivédeni, az USA pedig azért érdekelt a NATO fennmaradásában, „mert egy óriási stratégiai mélységet tart fenn neki kelet felé”. Az államtitkár úgy látja:

Pozitívumként említette, hogy a NATO az elmúlt években végre elvégezte a keleti szárny megerősítését, melynek Magyarország is a része, „megteremtettük a hiteles elrettentést”. Azt azonban felháborítónak tartja, hogy továbbra is van olyan tagállam, amely GDP-jének mindössze 1,2 százalékát költi védelemre, hisz az ilyen országok összességében csökkentik a kollektív védelem hitelességét, s gyengítik Magyarország védelmi szintjét is. A NATO jövendő Ukrajna-politikájáról elmondta: az a legveszélyesebb dolog, „ha a szövetséget közelítjük ehhez az élő konfliktushoz a szomszédunkban”. Leszögezte azt is: kell találni valamilyen formát arra, hogy intézményi szinten is újraépítsük a kapcsolatot Oroszországgal. Hozzátette: egyénileg sok országnak vannak Oroszország felé kapcsolatai, nem csak Magyarországnak. Üdvözölte azt is, hogy a kínai vezetés és a NATO vezetése között van politikai párbeszéd.

Politikai szövetség katonai extrákkal

Takács Attila szerint „a NATO elsődlegesen politikai szövetség, amely hatékony katonai eszközrendszerrel is rendelkezik”. Emellett a szövetség olyan kontextusban működik, amelyben a katonai és a diplomáciai tevékenység párhuzamosan zajlik, nem úgy, mint a hidegháború időszaka előtt, amikor „az volt a normális rend, hogy amikor a diplomáciai, gazdasági, politikai eszközök elfogytak, akkor átadták a katonáknak a problémák megoldását, majd utána ismét a diplomáciai eszközök kerültek előtérbe”. Ukrajna kapcsán elmondta: az európai NATO-szövetségesek a minimum védelmi képességek fenntartásához szükséges eszközökön kívül mindent átadtak Ukrajnának, s utána meg meglepődtek, hogy az európai hadiipar ezeket az eszközöket nem tudja a kellő sebességgel visszapótolni. Pozitívumként említette a NATO északi bővítését: szerinte ezzel nem csk azt sikerült elérni, hogy a Balti-tenger jóformán NATO-beltenger legyen, de azt is, hogy olyan katonai képességekkel rendelkező hadseregek csatlakozzanak a szövetséghez, amelyekkel korábbi szövetséges országok még mindig nem rendelkeznek. Példaként elővezette, hogy

Szerinte Trump alatt Amerikának „a csendes-óceáni térség rendezése lesz az elsődleges prioritása”, hiszen Kína gyorsabban fejlődik, mint az USA, így minél tovább vár az USA a csendes-óceáni rendezéssel, annál inkább hátrányba kerül. Jelezte azt is, hogy a NATO keleti határán új vasfüggöny fog kiépülni, Ukrajna pedig lőporos hordó marad 2-3 évtizedre, bárhogyan is érjen véget katonailag a háború.

Ukrajnában forró béke, Trump kormányában „egy barom”

Gyarmati István világossá tette: „a világrend nem azért változik, mert Trump elnök lett”, hanem 9/11 óta folyamatosan a poszt-vesztfáliai rendszer felé fordul. Trump kapcsán pedig szerinte „sem örömködés nem lesz, sem gyász nem lesz”, sem szeretni, sem utálni nem kell, csak együttműködni vele egy olyan korszakban, amikor „nem lesz világrendszer, átalakulásban leszünk”. Gyarmati arra számít, hogy az orosz-ukrán háború 2025-ben abba fog maradni, de „nem fog befejeződni, nem lesz béke, valamiféle forró béke fog uralkodni”, s ezt nem Donald Trump hozza majd el, hanem az, hogy mindkét fél kifárad. Hangsúlyozta: „Donald Trumptól minden kitelik, meg az ellenkezője is – lehet, hogy az ukránokra fog rátenyerelni, de lehet, hogy az oroszokra”, és „neki nem az lesz a lényeg, hogy milyen béke lesz”, hanem hogy valamilyen rendezés legyen. 

Úgy látja: az orosz-ukrán háború felfüggesztésére csak akkor lehet megfelelő megoldást találni,

azaz Ukrajna megfelelő biztonsági garanciákat kap, Oroszországot pedig el lehet kezdeni bevonni egy Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő biztonsági architektúra kialakításába. „Így az ukránok biztonságban érzik magukat, az oroszok pedig nem érzik magukat biztonságban, mert sosem érzik biztonságban magukat, de legalább nem érzik magukat közvetlenül fenyegetve” – érvelt e megoldás mellett Gyarmati, hozzáfűzve, hogy szerinte hiába nem NATO-tag Dél-Korea vagy éppen Izrael, az ő amerikai biztonsági garanciáik erősebbek, mint mondjuk Portugáliáé.

Kínáról elmondta: Sztáray Péterrel rendszerint egyetért, így ezügyben is, „nem szabad Kínát antagonizálni”. Julius Nyererével szólva jelezte: „a fűnek mindegy, hogy az elefántok szeretkeznek-e rajta, vagy harcolnak”, a fontos az, hogy elkerüljük a fű szerepét. Leszögezte: az USA és Kína között lesz konfliktus, hisz Kína egy felemelkedő szuperhatalom, márpedig „egy szuperhatalom felemelkedése mindig háborúkkal járt”, s a célnak annak kell lennie, hogy „ez ne egy katonai háború, hanem egy gazdasági háború legyen”.  Úgy fogalmazott: „Trump olyan favágó, akit nem zavar, hogy a forgács is repül, finomhangolásra nem fog odafigyelni”. Fodorra reflektálva – aki szerint a Trump-csapat eddig nyilvánosságra került nevei megnyugtatók – elmondta: a csapat egy része valóban megnyugtató, például a külügyminiszter- és a nemzetbiztonságitanácsadó-jelölt, vagy épp a pénzügyminiszter,

Ugyanakkor nem megnyugtató számára a leendő hadügyminiszter, „nagyon nem” megnyugtató a CIA leendő vezetője, emellett „az egészségügyi miniszter egy barom”.

A MAT elnöke pedig a nyilatkozatokat lezárva megjegyezte: „Trump elefánt a porcelánboltban, de egy jó elefánt”.