Így vetélkedik Kína és Ausztrália a Csendes-óceán térségéért

Interjú: Buzna Viktor

A dél-csendes-óceáni szigetország, Tuvalu lényegében feladta szuverenitását az Ausztráliával megkötött megállapodásával. A világ első klíma áttelepítési egyezménye szerint Ausztrália a növekvő tengerszint elől menekülő tuvaluiakat fogad be, cserébe Canberra vétójogot kap a sziget biztonságpolitikai döntései felett. Az Ausztrál Külügyi Intézet igazgatója, Bryce Wakefield lapunknak arról beszél: a lépésre Kína miatt volt szükség, Canberra ugyanis keményebb külpolitikára váltott. A Magyar Külügyi Intézet meghívására Budapestre látogató Bryce Wakefielddel klímaváltozásról, nagyhatalmi szembenállásról, ellensúlyozó politikáról beszélgettünk.

***

A diplomácia világában szokatlan megállapodást kötött novemberben Ausztrália és a szomszédos Tuvalu: Ausztrália évente 250 tuvaluit fogad be, cserébe Canberra vétójogot kap a szigetállam biztonságpolitikai döntései felett. A megállapodást sokan kritizálják, a tuvalui ellenzék szerint ezzel országuk elvesztette szuverenitását. Miről szól a megállapodás pontosan?

Az ausztrál kormány értelmezése szerint a vétójog kiterjed bármilyen biztonsági megállapodásra, amiben harmadik fél szerepet kaphat. Ezzel szemben a tuvalui kormány csak különleges helyzetekre értelmezi a vétójogot – a dokumentum körüli értelmezésvita ezért szuverenitásvitát eredményezett. Canberra megfontolását elsősorban a Salomon-szigeteken, júliusban történt események befolyásolják. Kína rendőrségi együttműködéssel bővítette stratégiai partnerségét az Ausztráliához szintén közel eső szigetországgal, 

az Ausztráliát a világgazdasággal összekötő kereskedelmi, beszállítói láncok biztonságára. Említhetném Tongát is, ami szintén Ausztrália szomszédságában van és jelentős kínai adósságot halmozott fel. Összességében tehát elmondható, hogy az elmúlt időszakban Kína egyre nagyobb aktivitást mutat a dél-csendes-óceáni térségben, miközben az itteni szigetországok is kezdenek természetes partnerként tekinteni Pekingre. Ez lépéskényszerbe szorította a canberrai diplomáciát.

Ne menjünk el a megállapodás másik oldala mellett: Tuvalunak azért van szüksége Ausztráliára, mert lakosaira nézve a klímaváltozás már egzisztenciális fenyegetést jelent, a szigetet lényegében hamarosan elnyeli a tenger.

Amihez Ausztrália nagyban hozzájárul. Ahogyan arra a megállapodás kritikusai is felhívják a figyelmet, Tuvalu régóta arra kéri Ausztráliát, hogy álljon a klímaváltozás elleni küzdelem élére. Nem moshatja azzal kezeit, hogy az országhatáron belül csökkenti a károsanyag-kibocsátást, ha közben az egyik legnagyobb szénhidrogén exportőr a világon. Ez pedig rámutat az ausztrál külpolitika egyik hagyományos hiányosságára: nem találja a helyét a saját térségében. Jó ellenpélda Új-Zéland, ahol jelentős polinéz kisebbség él: ott a polinéz az egyik hivatalos nyelv, ezért az országnak fontos szerepe van a dél-csendes-óceáni közösségben. Ausztrália esetében nem beszélhetünk erről. Örök probléma az ausztrál külpolitikai gondolkodásában, hogy miként egyensúlyozzunk az ázsiai és a csendes-óceáni régiók között. 

 Az Ázsiából érkező kihívásaira Ausztráliának választ kell adnia, miközben az ázsiai országok a legfontosabb kereskedelmi partnereink, egyben függenek az ausztrál ásványkincsektől, vagyis velük erős kölcsönös függőségi viszony alakult ki. Ezért ha mérlegelnünk kell Ázsia és közvetlen szomszédaink, a csendes-óceáni országok között, akkor a gazdasági megfontolások mindig az ázsiai kapcsolatokat felé billentik a mérleg nyelvét. 

Azt jelenti ez, hogy előkészületben vannak a Tuvaluval kötött megállapodáshoz hasonló szerződések más környező szigetországokkal?

Nem hiszem, a tuvalui eset egyedülálló marad. Az viszont nem egyedülálló, hogy Ausztráliára nehezedik a klímaváltozásból eredő felelősség súlya. Más szomszédos országok, például Kiribati is egyre nagyobb bajban vannak.

Vannak arra vonatkozóan előrejelzések, hogy mikor válik közvetlen fenyegetéssé a klímaváltozás a térségben?

Ez már történik. 

Harminc év múlva valószínűleg Tuvalu teljesen eltűnik a Föld színéről.

Mindez arra ösztönzi Ausztráliát, hogy a Csendes-óceáni térségben erélyesebb politikát kezdeményezzen?

A Tuvaluval kötött megállapodásnak összességében jó volt a visszhangja az ausztrál médiában. Ez arra utal, hogy a lakosság támogat egy Kínával szemben keményebb ausztrál külpolitikát. Canberra jobban odafigyel a térségben zajló, különböző közösségek közötti kapcsolatokra, Kína ugyanis pont erre építi a régiót célzó külpolitikáját. Az említett, Salamon-szigetekkel kötött megállapodásuk hátterében is a szigeteken élő kínai kisebbség áll. A fővárosban lázadások törtek ki, aminek a helyi kínai kisebbség is áldozatul estek. A rendőrségi együttműködésnek ez kiváló alapot adott. Megkérdőjelezi ugyanakkor a keményebb ausztrál külpolitika szükségességét, hogy Peking más kezdeményezései sorra elbuktak. Idén például Vang Ji államtanácsos többször a régióba látogatott, megpróbált egy átfogó biztonsági megállapodást tető alá hozni a térségben, ebből azonban a szigetországok kihátráltak. Ebből is látszik, hogy 

tudják, hogyan lehet együttműködve kezelni a nagyhatalmakat. 

Miközben Ausztrália külpolitikáját a Kínából jelentkező veszély befolyásolja, Anthony Albanese kormányfő nemrég Pekingbe utazott. Mit tud csinálni Canberra a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében?

Valamennyi ausztrál kormánynak kiemelt külpolitikai célja, hogy javítsa a kétoldalú kapcsolatokat Kínával. A csúcs a 2016 előtti években volt, majd egyre több esetben merült fel a kínai befolyásolási kísérlet gyanúja. 

válaszul számos ausztrál termékre, mint a borokra, hal- és húsexportra büntetővámot vetettek ki. Az Albanese-kormány most a stabilitás címszóval próbál hangolni a viszonyon. Nincs tehát szó reset-ről, újraindításról, ez nem cél. Fontos eleme, hogy a kapcsolat rendezését a dél-kelet ázsiai országok viszonyrendszerében értelmezi. Innen ugyanis jelentős a nyomás az ausztrál kormányon, hogy hanyagolja a felesleges üzeneteket és rendezze viszonyát Kínával.

Ugyanakkor az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával kötött, a tengeralattjáró képességek összehangolását célzó AUKUS megállapodás alapján úgy tűnik, hogy Ausztráliának komoly szerepe van a globális, nagyhatalmi konfrontációban is, Washington oldalán. 

Valóban, aminek a régióban számos ország egyáltalán nem örül. Azzal ugyanis, hogy Ausztrália Kínáig elhajózó, stratégiai csapásmérésre képes tengeralattjárókat vásárol, a térség többi országának is kalkulálni kell. Ami a legkevésbé tetszett nekik, hogy az AUKUS teljesen váratlanul érte őket. Amikor Scott Morrison kormány bejelentette a megállapodást, előzetesen nem egyeztetett a térségben senkivel. 

 A pontos meghatározás szerint Canberra a stratégiai egyensúly megteremtésén dolgozik a térségben. Ennek célja, hogy a többi ország tisztában legyen azzal: Ausztrália, ha az Egyesült Államokkal együttműködve is, de jelen van a térségben, a többi ország számíthat rá. Ennek azokban a helyzetekben van jelentősége, amikor Kína olyan feltételeket szab, amiben a másik országnak nincs választási lehetősége. Ausztrália azt akarja biztosítani, hogy a térség országainak ne kelljen választania két nagyhatalom között. 

Nyitókép: Getty Images /  simon2579