A képviselőház előző elnöke a demokraták veteránja, Nancy Pelosi volt, az első nő a pozícióban. Most a republikánusok maguk közül jelölhettek személyt a tisztségre. Amennyire örömteli volt ez a lehetőség, annyira nehezen ment a dolog, pedig általában elsőre meg szokás választani a házelnököt.
A kaliforniai Kevin McCarthy tizenöt forduló után nyerte el a szűk többség támogatását.
Olyan utoljára 1923-ban volt, hogy ne elsőre válasszák meg a házelnököt, olyan pedig, hogy kilencnél több fordulóra legyen szükség, 1859-ben.
Kevin McCarthyt a republikánus frakció egy nagyjából húszfős kemény magja nem volt hajlandó megszavazni. Őket végül megállapodásokkal és engedményekkel pacifikálták, miután nem tudtak felmutatni egy olyan jelöltet, akinek a támogatottsága akár csak megközelítette volna McCarthyét. A csoport fő problémája az volt, hogy a jelölt szerintük kaméleon, és nem elég keményvonalas.
Hogy így van vagy sem, azt nehéz eldönteni, mindenesetre Kevin McCarthy sem gép, amely mindig mindenről ugyanazt mondja, hanem politikus, aki néha egyszerűen igazodik a politikai kényszerekhez. Donald Trumpnak az elnöksége idején nagy támogatója volt, aztán a 2020-as választás után eltávolodott tőle, és nem sokon múlt, hogy a vele szemben indítandó megfosztási eljárást is támogassa. Az abortuszt nem ellenzi – bár szövetségi pénzt nem hajlandó adni rá –, a melegházasságot viszont igen. Bevándorlásügyben határozottan jobboldali, klímaügyekben és drogliberalizációs kérdésekben az e témákkal foglalkozó érdekvédelmi szervezetek nagyon kevésre értékelik a tevékenységét.