Ukrajnát az orosz invázió február 24-i kezdete óta június végéig mintegy 7,1 millió ember kényszerült elhagyni. Ebből körülbelül 5,5 millió fő az Európai Uniót választotta célállomásként.

Ezzel kapcsolatban jelenített meg új dokumentumot az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) „Visszatartott életek: Az ukrajnai menekültek profilja és szándékai” („Lives on Hold: Profiles and Intentions of Refugees from Ukraine”) címmel, melyben az Ukrajnából Közép-Európába érkezett menekülteket mutatják be, illetve elképzeléseiket a közeljövőről.

Az UNHCR 2022. május és június közepe között 4871 ukrajnai menekülttel készített interjút, amelyet további hét fókuszcsoportos beszélgetés egészített ki.

A dokumentum három legfőbb megállapítása az alábbiak:

1.  Az ukrajnai menekültek többsége nő és gyermek. (Szemben a dél felől érkező irreguláris migránsok csoportjaival – a szerző.)
2. Az Ukrajnába visszatérni szándékozók tendenciáival és mintázataival kapcsolatban továbbra is kérdéses a fenntarthatóság és a tartósság. (Reagálva mindezzel arra, hogy az utóbbi időben egyre többen kezdtek el visszatérni hazájukba, annak ellenére is, hogy a helyi hatóságok arra kérik a lakosságot, ne tegyenek így, mivel az aknásítás és a fegyverek proliferációja miatt számos térség nem biztonságos – a szerző.)
3. Míg a menekültek többsége abban reménykedik, hogy egy napon visszatérhet Ukrajnába, egyelőre a többség azt tervezi, hogy jelenlegi fogadóországában marad.

A legutóbbi állítással kapcsolatban az UNHCR azt állapította meg, hogy a válaszadók 65 százaléka jelenlegi fogadóországában akar maradni, 9 százalékuk pedig a következő hónapokban egy másik európai államba szeretne vándorolni. A legtöbben azért szeretnének a hat vizsgált országban maradni, mert

Megjegyzendő: azok, akik mégis tovább vándorolnának, jellemzően Németországba, Kanadába vagy a régión belül, Csehországba mennének.

Az UNHCR ajánlásokat is megfogalmaz a vizsgált államok számára. Véleményük szerint lehetővé kell tenni a menekültek számára, hogy szabad döntéseket hozhassanak a jövőjükről; biztosítani kell nekik a megfelelő segítséghez és támogatáshoz való hozzáférést; illetve ideiglenes védelmet vagy bármilyen más jogi státuszt kell lehetővé tenni számukra ezen államok területén a háború végéig. Az UNHCR egyébként arról nem tesz említést, miért érzi úgy, hogy ezek az ajánlási pontok ne érvényesülnének a hat államban.

A legtöbb nem ukrán menekült Magyarországot választja célországként

A felmérés szerint a nők és gyermekek az összes menekült 90 százalékát teszik ki Közép-Európában. Arányosan a legtöbb ukrán férfi Magyarországot, Moldovát és Romániát választotta célországként, de még ezekben az államokban is legfeljebb 18 százalékos az arányuk.

Megjegyzésképpen elmondható, hogy talán nem véletlen, hogy a krónikus munkaerőhiánytól szenvedő Csehország, Lengyelország és Moldova többször is kiemelte, örülnének, ha minél több ukrán hosszútávon kívánna letelepedni náluk.

Mindemellett a válaszadók többsége (76 százalék) dolgozott Ukrajnában, mielőtt menekülésre kényszerült. Ők többnyire a szolgáltatói szférához kapcsolódó területen dolgoztak, valamint az oktatásban, egészségügyben, továbbá a nagy- és kiskereskedelemben. Az ukrajnai menekültek többsége jelezte is az UNHCR-nak, hogy

A legtöbb harmadik országbéli állampolgár menekült Magyarországot és Moldovát választotta célországként. A válaszadók kicsit több mint fele február és március vége között hagyta el Ukrajnát, többségük az ország keleti, nyugati és déli részeiről érkeztek. A legtöbb Közép-Európába érkezett menekült Kijevből, Luhanszkból, Donyeckből és Harkivból érkezett, de érkeztek Zaporizzsjából, Csernyihivből, Szumiból, Zsitomirból és Kárpátaljáról is. (A megkérdezett menekültek 82 százaléka kényszerült arra, hogy hátrahagyja valamelyik családtagját, jellemzően a kötelező katonai sorozás miatt.) Jellemzően

mindössze egynegyedük él továbbra is kollektív befogadóközpontokban.

Hazatérnének, de félnek

A fókuszcsoportos beszélgetéseken a résztvevők többsége reményét fejezte ki, hogy egyszer visszatérhet saját hazájába. Szinte minden résztvevő arról számolt be, a bizonytalanság miatt nem tudnak hosszútávú terveket készíteni jövőjükkel kapcsolatban. A megkérdezettek 60 százaléka nem tudta mikor fog tudni visszatérni hazájába, annak ellenére is, hogy 15 százalékuk a háború kezdete óta tért már vissza átmenetileg Ukrajnában. Érdekesség, hogy

míg akik április és május között, azok szívesebben térnének vissza Ukrajnába. Akik pedig június óta érkeztek, inkább tovább vándorolnának Nyugat-Európába.

Akik Csehországban, Romániában és hazánkban találtak menedéket, szívesebben térnének haza, amint lehet, akik Lengyelországban, azok szívesebben maradnának akár hosszútávon is Közép-Európában. Azok pedig, akik Moldovában, szívesebben utaznának tovább egy másik országba.

A visszatérést tervező menekültek között az átlagosnál nagyobb arányban voltak olyanok, akiknek ez családtagja speciális szükségletekkel rendelkezik (pl. beteg).

Azok, akik elhagynák Közép-Európát, jellemzően egyedülálló férfiak, egyedül utazók, vagy olyanok, akiknek élnek családtagjai valamelyik másik uniós tagországban.

Azok, akik ideiglenesen hazatértek Ukrajnába, jellemzően azért tették meg ezt a lépést, mert úgy érezték, javult a helyzet, hiányolták családtagjaikat, vagy segítettek valaki evakuálásában. A túlnyomó többség (93 százalék) kifejezte azon szándékát, hogy egyszer visszatérjen származási régiójába, azonban 88 százalékuk aggódik a folyamatos konfliktus miatt, így egyelőre nem mernek hazautazni.

A szerző a Migrációkutató Intézet kutatója.

Kép: Christophe ARCHAMBAULT / AFP