A romló klimatikus feltételek miatt a közeljövőben milliók hagyhatják el lakóhelyüket

Az ENSZ kormányközi klímaváltozással foglalkozó tanácsadó testülete (IPCC) február végén publikálta legújabb, közel 3 700 oldalas jelentését, amelyen 67 ország 270 kutatója dolgozott. A több mint 34 000 tudományos írásból merítő IPCC-jelentés annak a hatodik értékelő ciklusnak a része, amelynek első kiadványa 2021 augusztusában jelent meg. Az a dokumentum a klímaváltozás fizikai alapjaival foglalkozott, a mostani pedig azt vizsgálja, hogy a klímaváltozás miként hat az ökoszisztémákra, a biodiverzitásra és az emberi társadalomra. A jelentésben felsorolt baljós adatok és megfigyelt – sokszor katasztrofális végkimenetelű – trendek mellett egy még lesújtóbb szempontra is fontos rávilágítani: míg a 2013–2014-ben megjelent ötödik értékelő jelentésciklusnak az volt a fő üzenete, hogy a globális éghajlatváltozást meggátoló – vagy legalábbis lelassító – lépéseket kell bevezetni és a szén-dioxid-kibocsátás drasztikus mértékben vissza kell fogni, addig az elmúlt hónapokban megjelent kiadványok már többnyire csak az alkalmazkodás fontosságáról és a megfelelő adaptációs stratégiák elsajátításáról szólnak.

(...)

A klimatikus, időjárási és környezeti mintázatok megváltozása miatt bizonyos közösségek arra kényszerülnek, hogy elhagyják eredeti lakhelyüket, s olyan helyekre migráljanak, ahol kedvezőbbek a feltételek. A globális felmelegedés és éghajlatváltozás azoknak a térségeknek a lakóit érinti a legérzékenyebben, akik már eredetileg is erős kitettséget eredményező körülmények között élnek. A kevesebb anyagi forrással és lehetőséggel rendelkező közösségek sok esetben nem tudnak olyan fenntartható – és a klímaváltozás anomáliához alkalmazkodó – környezetet, infrastruktúrát kialakítani, amely egyrészt felveszi a harcot az egyre gyakrabban és egyre intenzívebb formában jelentkező szélsőségekkel szemben, másrészt nem képesek jövőképet és biztonságos megélhetést biztosítani az ott lakóknak. A kiadvány szerzői szerint egyre többen fognak majd a vidéki településekről városokba költözni, ami jelentősen felgyorsítja majd az urbanizáció folyamatát.

(...)

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének aktuális jelentése összességében az alkalmazkodásra, a megfelelő adaptációs stratégiák megtalálására és a fenntartható, reziliens környezet kialakítására ösztönzi a világ kormányait. A szakértők által összeállított dokumentum a klímaváltozás és a migráció kapcsán arra világít rá, hogy az elvándorlást döntően továbbra sem az időjárási és klimatikus tényezők befolyásolják, hanem leginkább a társadalmi, gazdasági és politikai körülmények. Felhívják arra is a figyelmet, hogy a jövőben még gyakrabban történhetnek majd olyan szélsőséges események, amelyek nemcsak hosszabb távon, hanem már a közeljövőben is milliókat sarkallhatnak elvándorlásra. Megfigyeléseik szerint a nem éghajlati tényezők a meglévő, államon belüli erőszakos konfliktusok domináns mozgatórugói, továbbá azt is hozzáteszik, hogy néhány vizsgált régióban a szélsőséges időjárási és éghajlati események kis mértékben kedvezőtlenül befolyásolják a konfliktusok hosszát, súlyosságát vagy gyakoriságát, ám a statisztikai összefüggés gyenge.

Az éghajlatváltozás már most is próbára teszi az emberi közösségek túlélő- és tűrőképességének határait, és ha a felmelegedést nem sikerül kordában tartani, a bolygó néhány zsúfoltabb része gyakorlatilag lakhatatlanná válik. A felszíni hőmérséklet már most is túl meleg, a katasztrófák túlságosan súlyossá válnak, és a helyben maradás költségei emberek milliói számára elviselhetetlenek már most is. A legnagyobb hatással pedig pont azokra a közösségekre van, amelyek a legkevésbé képesek megbirkózni a problémával.