Biden gügyögés-csúcsa

„(…)

A kifejezés lehető legrosszabb értelmében vett tudományos konferencia eleve bukásra ítéltetett, mivel alapvetően egy túlontúl elvont és hibás elgondolás hozta létre. Biden elnök azt állítja, hogy az emberi jogok külföldi érvényesülésének előmozdítása (…) külpolitikája szempontjából „központi” figyelmet érdemel. Természetesen nem. 
Amikor Biden tavaly az elnökségért szállt harcba, az elődje kapcsán megfogalmazott kritikák legerősebbike a Trump-adminisztráció attitűdjére vonatkozott az emberi jogok kapcsán. Ide kell érteni azokat a kritikákat, amelyeket Biden az USA korábbi Egyiptom- és Szaúd-Arába-politikája kapcsán megfogalmazott. Ma Biden az elnök, és a saját kormányzata számos tekintetben aligha különbözik elődjétől – már ami a bukott közel-keleti autoriter rezsimekkel ápolt aktív amerikai kapcsolatokat illeti.

(…)

Hiába képezi a bideni külpolitika gerincét, értelmetlen az az elképzelés, miszerint az Egyesült Államok a világ összes liberális demokratáját egyesítve lép majd fel az illiberális nem-demokratákkal szemben. Az Egyesült Államoknak valós ellenségei és versenytársai vannak a tengerentúlon. Különösen az anyagi lehetőségei tekintetében az Egyesült Államokhoz épp felzárkózó, azzal sok szempontból már most összehasonlítható Kína említhető a sorban. Bizarr az az elgondolás, hogy az Egyesült Államok képes lesz dacolni ezzel a kihívással pusztán oly módon, hogy visszautasítja az összes nem demokratikus rezsimmel (…) az együttműködést.

(…)

Biden továbbá a nemzetközi közönség előtt is ragaszkodott ahhoz, hogy pártjának jogszabály-előterjesztései alapvető jelentőségűek a demokrácia számára. Ez a fajta baloldali politikai grandiózusság sosem állt távol sem a nemzetközi liberalizmustól. (…) Az amerikai liberálisok időről időre azzal a követkeléssel állnak elő, hogy az amerikai külpolitikának saját belpolitikai kívánságlistájuk megvalósításában kell állnia. Ráadásul ezt a kívánságlistát pártokon átívelőnek titulálják. (…) Fájdalmas nézni az önreflexió ilyen szintű hiányát.”