Káosz a holland bevándorlási hivatalban: hónapokat csúszik a menedékkérelmek elbírálása

Súlyos infrastrukturális problémákkal küzdenek a holland bevándorlási hatóságok, ez pedig jelentősen lassítja a menekültkérelmek elbírálási folyamatát. Noha a kérelmek elbírálására a hatóságoknak a rendes eljárásrend szerint 6 hónap áll rendelkezésre, a tényleges elbírálási idő ennél lényegesesen hosszabb. 

Az idő pénz, s ez a fájdalmas tanulság a holland költségvetésben már szabad szemmel is jól látható. A hathónapos határidő leteltét követően ugyanis a menedékkérők minden egyes további napért kényszerítő bírságra jogosultak az állammal szemben (a bírság maximális összege hivatalosan 15.000 euró, amelynek napi összege 100 és 250 euró között mozog).

Ez még annak tükrében is rossz hír a hollandok számára, hogy az elbírálásra benyújtott kérelmek száma az utóbbi időben némileg csökkent: míg 2018-ban 30.380 kérelmet adtak be, ez a szám 2019-ben „csupán” 29.435 (mindeközben az eljárás lefolytatásának tényleges időtartama folyamatosan nőtt).

Ankie Broekers-Knol bevándorlásért felelős államtitkár még 2019 őszén tájékoztatta arról a holland képviselőházat, hogy 2019-ben összesen 5.6 millió eurót kellett bírság címén kifizetni, valamint, hogy ez az összeg 2020-ra várhatóan 17 millióra növekszik. Az államtitkár arra is kitért, hogy fel kell tárni azokat az okokat, amelyek az elbírálási idő ésszerűtlen meghosszabbodásához vezettek, továbbá azokat a lehetőségeket, amelyek az időtartam csökkentésére rendelkezésre állnak. A politikus ennek kapcsán a személyi állomány bővítéséről, ezen új munkatársak kiképzéséről, továbbá az eleve esélytelennek tűnő kérelmezők hatékonyabb kiszűréséről is beszélt.

Mindeközben a körülmények nemhogy javultak, sokkal inkább súlyosbodni látszanak – a Bevándorlási Hivatalnál már egyenesen „teljes káoszról” beszélnek. A dolgozók komoly munkaerőhiányt, nehézkesen működő számítástechnikai infrastruktúrát és a rugalmatlan szabályozást tekintik a káosz előidéző fő okokként. Mindemellett, ahogy az a témában március 3-án nyilvánosságra hozott képviselőházi levelezésből és az azt követő meghallgatásokból kiderül, minden jel arra utal, hogy az adatszolgáltatás területén is anomáliákkal kell számolni: a bevándorlási államtitkár által 2019 novemberében bemutatott bírságösszegek ugyanis erősen eltérnek a valóságtól. 2019-ben ugyanis valójában 1 millió euróval többet fizettek ki a késedelemből eredő bírságra, mint a miniszter által említett 5.6 millió euró, 2020-ban pedig várhatóan az említett 17 millió euró helyett legkevesebb 70 millió euróval kell számolni.

Broekers-Knolt sokkolták a vizsgálatok során kiderült számok. Rögzítette, hogy prioritást jelent számára a probléma megoldása, ennek céljából pedig egy különleges „Task Force” felállítását tervezi. Ennek kapcsán rögzítette, hogy „a Task Force-nak lehetősége nyílik arra, hogy azonosítsa és alkalmazza azokat a lépéseket, amelyek a probléma megfékezéséhez szükségesek, a kényelmetleneket is ideértve. A Task Force közvetlenül nekem jelent majd.” Broekers-Knol a jövő hónapban ismét beszámol az előrehaladásról.

Az államtitkár pozíciója egyelőre stabilnak tekinthető, mindazonáltal megjegyzendő, hogy hivatali elődje azért kényszerült távozni, mert a nevéhez fűződő tárca szándékosan nem említette a súlyosabb bűncselekményeket abban a jelentésben, amely a menekültstátusszal rendelkezők által elkövetett bűncselekményekről számolt be.