„Soha, senki nem tudta annyira összefogni az ukránokat, mint Putyin”

„Sokkoló volt számomra az invázió mértéke. Sokan arra számítottunk, hogy az orosz támadás a donyecki és a luhasznki régióra korlátozódik majd, de hamar világossá vált, hogy az oroszok egész Ukrajnát el akarják foglalni, a fővárossal, Kijevvel egyetemben” – eleveníti fel az egy évvel ezelőtt történteket Andrij Kovalenko ukrán újságíró.

A Kijevben élő férfit a kiterjedt offenzíva személyesen is érintette,

Felesége és két kisfia három hónapot töltöttek Lengyelországban, mielőtt hazatérhettek volna. A fiúk számára a háború megtapasztalása, és a közvetlenül a frontvonalak mögött dolgozó édesapjuktól való elszakadás is megterhelő volt lelkileg, melynek következményeivel máig küzdenek.

Az ukrán főváros biztonságos voltált firtató kérdésemre csak annyit válaszol:

Kovalenko az elsők között volt, akik a Kijevtől észak-nyugatra fekvő Bucsából tudósítottak a város felszabadítását követően. „2022. április elsején jutottam be Bucsába a hadsereggel. Örökké fogok emlékezni arra, amit aznap láttam. Képtelenség elfelejteni, pláne megbocsátani. Tömegsírok és temetetlen halottak az utcán, a házakban, a pincékben, az autókban” – sorolja.

Visszaemlékszik azokra a sírokra is, amelyeket a település lakói a megszállás ideje alatt az erkélyeik alá vagy éppen a virágágyásaikba készítettek halottaiknak. Andrij a bucsai vérengzésen túl egyebek mellett Irpinyből, Hosztomelből és Borodjankából is tudósított. „Mindent láttam a saját szemeimmel, a szkeptikusoknak pedig készítettem fotókat és videókat. Sajnos ezek nem tudják kellőképpen elmélyíteni a nézőket az ott megtörtént valósággal.

– fakad ki Kovalenko.

Az Ukrajnában élő orosz ajkú közösségről is kérdezem, akik a harcok által leginkább sújtott régiókban élnek. Andrij tapasztalata szerint a legtöbb Oroszországhoz érzelmileg kötődő helyi óriási törésként éli meg a háborút. „Ha inkább orosznak is érzed magad, mint ukránnak, valami csak megváltozik benned, ha azt látod, hogy orosz bombák végeznek a gyerekeiddel, a családtagjaiddal.”

Andrij Kovalenko úgy látja, hogy az újabb orosz hadműveletek ugyan megkezdődtek Donyeckben és Luhanszkban,

A civilizált világ segítségével képesek az ukránok a győzelem kivívására, szerinte, de hangsúlyozza, hogy ennek nagy ára van: „A mi oldalunkon a legjobbak halnak meg, az ő oldalukon szörnyetegek és gyilkosok”.

A nyugati segítséget nagyra tartja, ugyanakkor úgy véli, hogy még több és gyorsabb fegyverszállításra lenne szükségük. Ez végső soron a nyugati országok érdeke is – teszi hozzá. 

A magyar kormányról határozottan negatív véleménye van a konfliktus kapcsán képviselt álláspontja miatt. A menekültek befogadásán felül Ukrajnának nyújtott elég jelentős magyar segítségről, többek között kormányzati és civil adományokról, nem igazán jutott el információ hozzá.

Végezetül arról kérdezem, hogy mekkora realitását látja a Volodimir Zelenszkij ukrán elnök által hangoztatott célkitűzésnek, miszerint egész Ukrajnát fel kell szabadítani az orosz megszállás alól, beleértve a Moszkva által annektált Krím-félszigetet is.

„Soha, senki nem tudta annyira összefogni az ukránokat, mint Putyin. Tisztában vagyunk vele, ha megállítjuk a háborút és területeket engedünk át Oroszországnak, akkor pár év, és folytatódik minden. Oroszország célja Ukrajna elpusztítása, leradírozása a térképről. Nincs más választásunk: győzelem vagy halál” – összegzi az általa vallott jövőképet Andrij Kovalenko.

Nyitókép: A 102 méter magas kijevi Anyaföld-szobor ukrán színekben 2022 augusztusában (Fotó: AFP/Evgen Kotenko/NurPhoto)