„A migrációs válság velünk marad” – kutatók a Mandinernek

„A látszat néha nem csal” – növekvő migrációs nyomás Európán – ezzel a beszédes címmel jelent meg közös tanulmányuk nemrég a Mathias Corvinus Collegium tudományos ismeretterjesztő folyóiratában, a Corvinákban. Jellemzően kik vonják kétségbe ezt a bizonyos Európára nehezedő migrációs nyomást?

Sayfo Omar: Ami az Európát közvetlenül érintő illegális migrációt illeti, a különféle ügynökségek – köztük a Frontex – aránylag pontos számokkal rendelkeznek. Ezen kívül az ENSZ-nek is viszonylag pontos adatai vannak a világ migrációs frontjainak alakulásáról, noha egyes afrikai és ázsiai kibocsátó és tranzitországok esetében sok a vakfolt. A számokkal nehéz vitatkozni –

A kutatások, prognózisok, közvélemény-kutatások és elemzések gyakran magukon hordozzák a finanszírozó szerv és a készítők világnézetének nyomait. Hazánkban a külföldi események megítélése gyakran belpolitikai szemüvegen keresztül történik; ilyenkor az események nem a saját valójukban, hanem politikai narratívákba ágyazva jelennek meg. Többek között ennek köszönhető, hogy a sajtóban egy adott eseményhez kapcsolódóan egymásnak akár a legélesebben ellentmondó megközelítésekkel is találkozhatunk.

Ráadásul, mint a legtöbb területen, a migráció kapcsán is érvényes a Dunning-Kruger hatás, vagyis minél kevésbé tájékozott valaki, annál határozottabb a véleménye, és – ezzel szemben – minél többet tud egy témáról, annál inkább tisztában van a saját vakfoltjaival.

Aztán ott vannak a műfaji keretek is: teljesen más formai és tartalmi követelmények érvényesek egy szakmai közönségnek szánt, tudományos cikk esetében, mint egy döntéshozóknak, érdeklődőknek szóló elemzésben, egy újságban megjelenő értékelésben, vagy épp publicisztikában.

Gönczi Róbert:  Mindemellett érdemes figyelembe venni a nagy nemzetközi tendenciákat is. Nem az a kérdés, mennyien vannak jelen a határokon adott pillanatban – igaz, a Frontex adatai bizonyítják, hogy a kelet-mediterráneumi útvonal kivételével mindenhol növekedett a migrációs nyomás –, hanem az, hogy

Részben ezt foglaltuk össze Omarral a Corvinákon megjelent írásunkban.

A fehérorosz válság, a ciprusi események, a tálib hatalomátvétel, valamint a kiszámíthatatlan líbiai helyzet mind azt vetítik előre, hogy a migrációs válság velünk marad – továbbra is jelentős és állandó nyomás lesz az EU külső határain.

Mennyire lehet egzakt számokról beszélni a migrációkutatás terén? Egyéb tudományterületekhez – például a szociológiához vagy a pszichológiához – hasonlóan itt is léteznek „egymással vetélkedő kutatások"?

SO: A migrációkutatás számos egyéb tudományterület eredményeit használja fel. Ahhoz, hogy megjósoljuk a migrációs kedv, pláne a tényleges migráció alakulását egy konkrét kibocsátó országban; alaposan ismernünk kell egyebek mellett a gazdasági prognózisokat, a klimatikus változások lokális következményeit, a társadalmi struktúrákat, a politikai helyzetet; figyelembe kell vennünk a környező országok politikáját, mindenféle nemzetközi viszonyokat, illetve azt, hogy milyen lépéseket tesznek a célországok – például – a jogalkotás terén.

És akkor még nem szóltunk a kulturális sajátosságokról: különböző társadalmak különbözőképpen reagálnak a kihívásokra. Annak megjóslásához, hogy egy válság esetén az emberek hányan és mikor indulnak útnak, ismerni kell a helyi kultúrát és különféle dinamikákat is. Az egyenletben pedig mindig sok az ismeretlen.

és ezek hatása itt is lecsapódik. A tudományos élet nemzetközi hálózatait a szakmaiság mellett a világnézet is meghatározza.
 
A magyarországi kutatásokban hogyan jelentkezik ez a világnézeti meghatározottság?
 
SO: Közép-kelet-európai országként hazánknak van egy határozott társadalmi és kulturális karaktere. Mi tehát akkor cselekszünk jól, ha ezt – természetesen a tudományosság szabályainak betartása mellett – a munkánkban is érvényesítjük. Hiszen a tudománynak kell szolgálnia a társadalmat, és nem fordítva.

A Telex pár hete egy viszonylag hosszú, összegző jellegű anyagot közölt a témában, amelyben többek közt az az állítás fogalmazódott meg, hogy „A Magyar Rendőrség adatain nem látszódik a milliós migránsinvázió". Valóban ez a helyzet? És ha igen, vajon tényleg a (magyarországi) rendőrségi adatok jelentenék azt az értelmezési síkot, amelyről a migráció jelentette reális kihívások növekedése – vagy várható növekedése – mintegy „leolvasható"?

GR: Ha milliós nagyságrendről nem is lehet beszélni, érdemes megtekinteni a Magyar Rendőrség Police.hu-n közzétett heti bontású, az illegális migráció alakulásáról vezetett diagramját. Ebből tisztán kivehető, hogy

A migrációs feszültség tehát nemhogy enyhülne a déli határon, de egyre növekszik, ez pedig egy újszerű és valóban aggasztó folyamatot jelez.

SO: Tény, hogy 2015-tel szemben most nem gyalogolnak százezrek a Balkánon. Viszont azt látjuk, hogy a nyomás állandósult. Noha egyre több kerítés áll a balkáni útvonalakon keresztül érkező migránsok előtt, és azokat egyre jobban őrzik, tökéletes védelem nincs. Az igazi problémát nem is a már úton lévők jelentik, hanem azok a gazdasági, demográfiai, klimatikus és egyéb folyamatok, amelyek a hagyományos migránskibocsátó országokban zajlanak.

Noha minden eset egyedi, a forgatókönyv gyakran hasonló: a klímaváltozás, a demográfiai növekedés, a nemzetközi trendek és más tényezők fenntarthatatlanokká teszik az addigi gazdasági és társadalmi struktúrákat, a politikai rendszerek nem tudnak hatékony válaszokat adni a kihívásokra, intenzívebbé válik a belső migráció, nőnek a társadalmi feszültségek – és akár eldördühetnek a fegyverek is.

Minden jel arra utal, hogy a migrációs kedv csak fokozódni fog.

Minden jel?

SO: Európát

Csak pár példát említenék: Tunéziában és a többi észak-afrikai országban a gazdaság katasztrofális állapotban van, a kormányok nem képesek elegendő munkahelyet teremteni a fiataloknak; Szudánban két puccs történt két év alatt, és a konszolidáció még várat magára; Etiópiában több mint egy éve tart a polgárháború; Szíriában, noha befagytak a frontok, a gazdaság romokban hever, ami magával rántotta Libanont is. És akkor még nem beszéltünk Nyugat-Afrikáról, vagy épp Afganisztánról.

Milyen mértékben tér el a jelenleg kibontakozó migrációs hullám – illetve válság – a 2015-ben tapasztalthoz képest? Beszélhetünk a tömeges migráció szervezése (embercsempészet, migránsokat segítő NGO-k stb.) vonatkozásában jelentős változásokról, netán valamiféle „fejlődésről"? Komolyabb kihívásokkal kell majd szembenézniük a hatóságoknak a most következő időszakban, mint 2015-ben kellett?

GR: A kelet-európai migrációs útvonal feléledésével egy újabb kihívás is megjelent, mégpedig az arrafelé szinte „tradicionálisnak” mondható csempészet kiterjedése az embercsempészetre is. A KPMG éves Project Sun jelentése újra és újra bizonyítja, hogy termékek csempészetében mindig az Európai Unióval határos kelet-európai államok viszik a prímet, különösen Ukrajna és Moldova.

Levonva a tanulságot a szerbiai folyamatokból – hogy tehát a különböző termékcsempész-hálózatok milyen egyszerűen és könnyedén alakultak át embercsempész-hálózatokká –, kijelenthetjük, hogy az aggodalmunk megalapozott.

Ráadásul ha a fehérorosz válság kitart tavaszig, és a Kreml által emlegetett orosz migrációs útvonal feléled – amelyre a Föderáció Elnöki Hivatala szerint komoly esély van, különösen az afgánok közép-ázsiai beáramlása miatt Kazahsztánon keresztül –, akkor

a keleti határszakaszunkon is.

SO: A déli migrációs frontországok – Olaszország, Ciprus és Görögország – jogilag jócskán megnehezítették a 2015-ben aktív, illegális migrációt segítő NGO-k működését. A nyugati aktivistáknak van mit veszíteniük, és többségüknek nem éri meg a „jóemberkedés” a sok év börtönt.

Az embercsempészekkel teljesen más a helyzet. Náluk ez, mint a feketegazdaságban minden, pusztán kereslet-kínálat kérdése. Amíg vannak olyanok, akik illegálisan akarnak Európába jutni, addig olyanok is lesznek, akik – úgymond – kiszolgálják a piac igényeit. A hálózatok jól szervezettek, hatékonyan működnek, de szerencsére a határvédelmi szervek felszereltsége, jogi és fizikai eszköztára úgyszintén fejlődött, és hatékony a különböző nemzeti szervek közötti együttműködés is.

Pontosan mi a helyzet a lengyel-belarusz határnál zajló válsággal? Jelen állás szerint tartanunk kell tőle?

SO: Érdemes tisztán látni:

Fontos különbség viszont, hogy míg a mi gondunk hidegen hagyja a világot, addig a belarusz ügy, annak geopolitikai vetületei miatt, a nemzetközi média figyelmétől övezve zajlott, és sokan felhasználták a politikai játszmáikhoz.

A belarusz eset azért is figyelemre méltó, mert Lukasenka elnök ezzel a posztszovjet térbe importált egy olyan politikai fegyvert, amellyel eddig csak olyan természetes migrációs tranzitországok éltek, mint Törökország, vagy Marokkó. Ez még akár számunkra is gondokat okozhat, hiszen Magyarországnak is van olyan keleti szomszédja, akivel nem épp felhőtlen a viszonyunk.

Tehát egyáltalán nem nyugodhatunk meg.

GR: A fehérorosz válsággal kapcsolatban egyfajta fals hurráoptimizmus jelent meg a nemzetközi sajtóban. Lukasenka nemrég bejelentette, hogy átmeneti befogadóközpontot nyit a migránsok számára, Irak pedig visszatelepítő járatokat indított, melyekben már közel ezren részt is vettek.

Lukasenka többször is kijelentette, hogy nem fogja hazaküldeni a migránsokat, aminek a már jelen lévők persze rendkívül örültek, tekintve hogy 4,5-5,5 millió forintnak megfelelő összeget (12-15 ezer eurót) máris kifizettek erre az útra. Sajnos nagyon úgy néz ki, hogy Fehéroroszország kivárja a tavaszt, hogy aztán ott folytassa a nyomásgyakorló politikát, ahol abbahagyta.

Mindemellett elindult egy párhuzamos migrációs mozgás is, amely még súlyosabban érintheti hazánkat, mint a lengyel határválság: méghozzá az ukrajnai útvonal. Több forrás is arról számolt be, hogy egyre magasabb arányban vándorolnak át a Fehéroroszországban rekedt migránsok Ukrajnába, ahol a helyi hatóságoknak – különösen a jelenlegi orosz fenyegetés közepette – nincs elegendő kapacitásuk a több mint 1000 kilométeres, csernobili vörös zónával tarkított fehérorosz határszakasz ellenőrzésére.

Amennyiben a migránsok tényleg átjutnak Ukrajnába, és ott is a lengyeleknél megismert szigorú határvédelemmel szembesülnek,

Mindebben pedig segítségükre az ukrán embercsempész-hálózat, mely igen kiterjedt, illetve hírhedt – legutóbb például Bécsben tartóztattak le egy ilyen illegális „kereskedelemmel” foglalkozó bandát.

***

A Corvinák a Mathias Corvinus Collegium online tudományos ismeretterjesztő folyóirata. A folyóirat itt olvasható.

Nyitófotó: MTI