„Nem pusztán a morális gátlástalanság, de amiatt sem lenne értelme a Jobbik, az MSZP vagy a DK kezébe adni az ország vezetését, mert ezen erőket nem saját vezetőik vagy tagságuk irányítja, hanem kotnyeleskedő sajtójuk és eltartott kisujjal fészkelődő értelmiségük.
Ez megmutatkozik az eredményen is: miközben annyit sikerült most elérni a kivagyisági versennyel, hogy az eljárás lassul és kérdésessé válnak a meghozott intézkedések egyes pontjai, a törvényjavaslatot magát minden felhatalmazó, megerősítő és meghosszabbító elemével együtt jövő hét elején úgyis elfogadja a parlament, hiszen a szükséges kétharmad megvan hozzá.
Tényleg, a diktatúrázás meg a »rendeleti kormányozás« közepette feltette magában valaki a kérdést ellenzéki oldalon, hogy miért akarná bárki is kiiktatni saját parlamenti többségét a hatalomgyakorlásból?”