Magyarország útja a digitális állam felé

Szerda délelőtt 11 óra. Egy Zala megyei város okmányirodájába belépve mindenki számára ismerős látvány fogadja az embert: nyomtatott sorszámaikra pillantgató ügyfelek várakoznak, mobiltelefonjaikon játszanak, chatelnek. A szerencsésebbeknek ülőhely is jutott. Közöttük találjuk Katalint, aki két fiával együtt érkezett és éppen a nagyobbikat fegyelmezi, mert az kisautóival néha megzavarja a mellettük ülő nyugdíjas hölgyet. Katalin férje kamionsofőr, gyakran hosszú időre elszólítja a munkája, így általában a feleségre hárulnak a család ügyes-bajos dolgai, most éppen a kisebbik fiú első személyi igazolványának kiváltása. „Nem szívesen vettem ki szabadnapot emiatt” – mondja. „Pláne, hogy már az idejutás is komoly szervezést igényel miattuk” – mutat rá gyermekeire. Katalin és családja közel egy órányira lakik az okmányirodától. Várakozás közben telefonját nyomkodja ő is, anyósának ír, hogy késni fognak. Megkérdezzük tőle, hogy ha lenne rá lehetőség, intézné-e ügyeit otthonról, a mobilja segítségével. „Ne vicceljen” – mondja. „Én lennék a legboldogabb, ha nem kéne itt töltenem a délelőttöt. És talán a délutánt is” – teszi hozzá, majd fürkészve néz a sorszám jelző tábla irányába.

Digitális átalakulás és e-közigazgatás Magyarországon

Katalin példája tipikusnak nevezhető. Az emberek hivatalos ügyeiket egyre inkább a kezükben található okoseszközeik segítségével szeretnék lebonyolítani, hiszen egyes piaci szereplőknél már megtanulták, hogy a digitális folyamatokon alapuló ügyintézés gyors, kényelmes, helyfüggetlen és biztonságos. De hol is tart ma Magyarország ezen a téren?

20 évvel ezelőtt, ahogyan a piaci szereplőknél, úgy a kormányzati szektorban is gombamód kezdtek szaporodni a személyes ügyintézésre kialakított fiókok, okmányirodák. A grafikonon is jól látható, hogy bár a digitalizációs folyamatok is ekkoriban kezdtek beindulni, ezek döntően a háttérfolyamatokat célozták. Csak jóval később, 2015 körül, az okoseszközök széles körű elterjedésének következményeként indult el az ügyfelek felé irányuló digitális csatornák kiépítése, előtérbe helyezése.

Ezzel párhuzamosan az elmúlt 20 év alatt a megszokott, személyes megjelenést igénylő folyamatok lassúvá, költségessé váltak a megszaporodó ügyek és a bérterhek miatt, így hatékonyságuk nagymértékben csökkenni kezdett.

Napjainkban pedig már a szemünk előtt zajlik az elmúlt évek legjelentősebb ügyféloldali digitális csatorna expanziója Magyarországon is, amit a közigazgatásban az Ügyfélkapu 2005-ös indulása is előrevetített.

Bodnár Zsigmond, a FaceKom alapítója szerint az említett expanzió számtalan lehetőséget hordoz magában.
„A technológiai feltételek adottak. Magyarország élen járhatna Európában, ha az ügyféloldali digitális átalakulást maximálisan kihasználnánk a közigazgatásban. Könnyedén enyhíthetnénk ezáltal a számtalan feladat ellátásával megbízott állami apparátus terhein, valamint jelentős bevételhez juthat az államkassza is.”

Na és mi a helyzet a gyakran kerékkötőként emlegetett jogi háttérrel?

„Azt tapasztaljuk, hogy a magyar jogalkotás és a felügyeleti szervek gyorsan, hatékonyan és rugalmasan adoptálják a nyugat-európai mintákat, és sikerrel támogatják a szereplőket a digitális átállásban. Így hát az e-kormányzatban hatalmas, máig kiaknázatlan lehetőségek rejlenek.”

A digitális állam alapja: az e-személyi

A technológia és jogi háttér tehát adott. De pontosan milyen lehetőségekkel kecsegtet az e-kormányzat, és mit jelentenek ezek a Katalinhoz hasonló ügyfeleknek?

Számukra az okmányirodákban, kormányablakokban jelenleg intézhető ügyek több, mint fele sorban állás és utazás nélkül elérhetővé válna otthonról okoseszközeik vagy a községházakba kihelyezett kormányzati kioszk terminálok segítségével. Ez időt, utazási költségeket spórolna meg a polgároknak, növelné az ügyfél-elégedettséget és ezáltal a kormányba helyezett bizalmat.

Ami pedig az államigazgatást illeti, a digitális transzformáció ezen a téren is számtalan előnyt jelenthet. Ilyen például, hogy az államapparátust évek óta sújtó munkaerőhiányt megszünteti, ugyanis becslések szerint 3 éven belül a személyes ügyintézés volumenének több, mint felét képes lenne kiváltani. További előnyt jelent a papírmentesség, valamint a részben vagy teljesen automatizált folyamatok. A felsoroltak a FaceKom számításai szerint együttesen, 5-8 éven belül a GDP 2-3%-át megtakaríthatják az államháztartásnak.

És hogy mi kell mindehhez? Bodnár Zsigmond szerint a megoldás kulcsa a központosított digitális személyi igazolvány.
„Képzeljük el mi történne, ha az Ügyfélkapu regisztrációhoz nem kellene személyesen bemenni az okmányirodába – elég lenne hozzá egy mobil, vagy laptop segítségével elvégzett távoli ügyfél-azonosítás. A regisztrációt követően, a begyűjtött adatok alapján a rendszer létrehozna egy új, digitális e-személyit az állampolgárnak, aki ezután virtuális identitása segítségével intézhetné hivatalos ügyei zömét, legyen szó közigazgatásról vagy közszolgálatról.”

Az észt példa értéke és a digitális állampolgárság

A lehetőségek azonban nem merülnek ki a mindennapi ügyintézés egyszerűsödésében.

„Amint az észt példa is mutatja, az új módszerek hatékony alkalmazásához nem elég pusztán új technológiák használata a jól ismert problémák megoldására. Szükséges hozzá a kormányzati gondolkodás megváltoztatása, hozzáigazítása a 21. század ritmusához” – fejtette ki Bodnár.

A ritmust pedig érdemes lenne felvenni, hiszen Magyarország elhelyezkedése, adózási környezete és besorolása miatt kedvező terep a külföldi cégek és befektetők számára egyaránt. Egy távoli ügyfél-azonosítással és elektronikus aláírással lezajló e-közigazgatási eljárás keretén belül, potenciálisan pár óra leforgása alatt válhatna bárki Magyarországon e-állampolgárrá, majd bizonyos jogi és anyagi feltételek teljesülése esetén a külföldi állampolgárnak lehetősége lenne cégalapításra, bankszámlanyitásra, céges ügyintézésre a világ bármely pontjáról.

„A jelenleg érvényes folyamat megköveteli, hogy a külföldi állampolgár bemenjen egy követségre, azonosítás céljából. Magyarország az első olyan európai ország lenne, ahol teljesen digitálisan történne az e-állampolgárság létrehozása, a legszigorúbb biztonsági követelményeknek megfelelve.”

De mennyit is ér az észt példa?

„Az észt modell alapján az első három évben 45,000 cégalapítás prognosztizálható. A cégalapítás költsége változó, nagyjából 300-1,500 euró között mozog. Ha ezt a számot átlagoljuk, akkor 1,000 euró bevétellel számolva ez 3 év alatt 45,000,000 euró bevételt jelent az államkasszának. Ha feltételezzük, hogy egy külföldről alapított cég törzstőkéje nem lehet kevesebb mint 10,000 euró, akkor ez nagyjából 450,000,000 euró befolyó tőkét jelent az országnak” – kalkulált Bodnár, majd hozzátette: „A számok magukért beszélnek, ezért erős külföldi érdeklődést tapasztalunk. Cégünk tanácsadó szolgáltatásának keretein belül több külföldi országgal is együttműködünk digitális stratégiáik kidolgozásában.”

A (digitális) kormányok jövőjének záloga: az adat

A távoli ügyfél-azonosítás segítségével létrehozható e-személyi és e-állampolgárság tehát kézzelfogható és számszerűsíthető értéket hordoz magában. A közigazgatás és közszolgálat egyes részeinek kereskedelmi folyamattá alakítása pedig szintén kiváló lehetőség Magyarországnak, mely az államapparátust érintő problémákra is megoldást kínál.

A távolabbi jövőbe tekintve szinte minden szakértő egyetért, hogy a legfontosabb eszköz nem más, mint az adat. Az államigazgatási tevékenység ügyféloldali digitalizációja pedig nagy mennyiségű, könnyen és gyorsan elemezhető adatot eredményez, ezáltal segíti az emberek igényeinek teljes körűbb, pontosabb megismerését, így hosszú távon is garantálja a (digitális) kormány hatékonyságát, állampolgárai bizalmát.

(X)