Tőkés László: Nem történt meg az erdélyi egyházi közélet teljes megtisztítása

Tőkés László úgy fogalmazott: „a rendszerváltás azért is bicsaklott meg, mert ez a folyamat nem ment még végbe”, pedig „a rendszerváltozásnak szerves része egy erkölcsi rendszerváltozás”, az egyház megtisztulása pedig „a morális dimenziója a rendszerváltozásnak”.

Rámutatott: „bőrünkön érezzük, hogy ha nem történik meg a múlttal való szembenézés, akkor elaknásított területekre érünk”, s „az egyházi közélet még ma is alá van aknázva”.

Meglátása szerint a romániai „magyar kistársadalom”, a közélet, a politikai élet is „elaknásított terület”. Hozzátette: a romániai átvilágítási törvény csak 1999-ben született meg, ezért is késett és késik ma is a kollaborálók számonkérése. Mint mondta, ő maga is több egyházi ügynököt leplezett le, és vannak közöttük olyanok is, akik „még mindig ott vannak magas polcon” az erdélyi közéletben.

Tőkés László szerint a lelkipásztoroknak két választásuk volt a pártállami időkben: vagy hitvallók, vagy együttműködők lettek, de közülük azok voltak többségben, akik „a hétköznapok hőseiként állták a sarat” és hitvallókká váltak.

Kiemelte, a valósághű történetírásnak aktuálpolitikai jelentősége is van, amennyiben segít feltárni a közelmúltat és megnevezi a kollaborálókat, akik iránt „semmiféle gyűlöletet” nem érez. Az erkölcsi megtisztulás folyamatában a film két rendezője elévülhetetlen érdemeket szerzett – tette hozzá.

Petényi Katalin a film egyik rendezője és írója elmondta: Tőkés László elszántsága a civil kurázsi kimagasló példája volt. Közölte, a filmben a román kommunista titkosügynökség, a Securitate működéséről, az azzal való kollaborálásról, „a szenvedésekről, a hitről és a hűségről” is szó esik. A filmben megjelennek a korabeli tanúk visszaemlékezései és velük párhuzamosan a tartótisztek jelentései.