A Le Monde-ban Yves-Michel Riols cikke jelent meg Göncz Árpád, a magyar Havel címmel. A cikk bemutatta Göncz életútját, illetve említést tett többek között arról, hogy az egykori köztársasági elnököt gyakran Václav Havelhez hasonlítják sorsuk hasonlósága miatt, hiszen mindketten írók és foglyok is voltak. A volt államfőt egy anomáliának nevezte Riols, ugyanis „ő volt az egyetlen olyan politikai személyiség, akinek hírneve nem szenvedett csorbát a rendszerváltás során egy olyan országban, ahol a 20. század tragikus történelme arra tanította a magyarokat, hogy óvakodjanak a jövőtől és az ország vezetőitől.” A francia lap felidézte, hogy Göncz Árpádot kétszer választották meg köztársasági elnöknek, megnyerő személyiségével hamar kivívta magának az emberek tiszteletét és megbecsülését, noha a rendszerváltás pillanatában még teljesen ismeretlen volt a nyilvánosság szemében.
A szerző megemlítette, hogy Magyarországon is nagyon nehéz volt a demokratikus rendszerre való átállás. Példának okáért Hankiss Elemér szociológus szavait idézte, miszerint az átállás olyan nehéz és összetett feladat, mintha egy Trabantot akarnánk átalakítani Mercédessé menet közben. Göncz Árpád ennek ellenére közvetlen és megnyerő maradt, Szombati Béla szavaival élve: „természetes adottsága volt a politikához, szívből beszélt és az emberek érezték ezt”. A cikk megemlítette, hogy a volt köztársasági elnök 2000-ben vonult vissza a politikai élettől, nemrég azonban újra előtérbe került neve, hiszen idén februárban ünnepelte 90. születésnapját – olvasható a Médianéző összeállításában.