A brexit valóban változást hoz. A britek hangja nélkül a többi tagország gyorsabb ütemben fog haladni az „ever closer union” felé, kivéve, ha egy tagállam átveszi az Egyesült Királyság szerepét – fogalmazott Keith Lowe brit író, történész.
Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.
Történészszemmel nézve Európát milyen történetet lehet elmesélni a kontinensről, illetve kiről is szól a történet?
Európának nincsen egységes történelme, noha sokan – beleértve történészeket is – ezt gondolják. Jómagam szeretek úgy tekinteni Európa történelmére, mint egy nagy hegyre, amely valahol a kontinens közepén helyezkedik el.
Amikor Nagy-Britanniából nézzük, akkor hatalmas méretű piramisnak látjuk, amikor viszont Magyarországról szemléljük, inkább kockához hasonlatos. Távolról simának tűnik, ám közelebb lépve láthatóvá válnak az őt borító erdők, rétek és a völgyek. Némely részét könnyű megmászni, másutt pedig áthághatatlan hegyvonulatokkal találkozunk. Mondhatnám, hogy Európa története a fokozatos integráció története, és ezzel nem hazudnék. Azonban ha Szlovénia vagy Szlovákia perspektívájából szemlélem a kontinens történelmét, akkor az inkább folyamatos dezintegrációnak látszik, amivel szintén nem hazudok. Mindezzel arra akarok rávilágítani, hogy nincs értelme egységes európai történelem után kutatni. Ehelyett a lehető legtöbb különböző történetet kell összegyűjteni és egymáshoz illeszteni. Soha nem fogjuk a teljes igazságot látni, de így talán valami olyasmit pillanthatunk meg, ami kicsit hasonlít az igazságra.
Ami Európában történik, az a bevándorláspárti politika következménye, amelyet a szövetségre lépett három európai politikai erő évek óta képvisel – magyar lerakataikkal együtt. Nagy Ervin írása.
A Tisza Párt elnöke veszélybe sodorná Magyarországot és a magyarokat is – jelentette ki a Fidesz-KDNP kommunikációs igazgatója.
Advent negyedik vasárnapján jó hír jött.
Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint a Nyugat és Kelet közötti egyensúly most billen vissza.
Ivan Krastev szerint 1989 már nem tűnik a liberalizmus fénypontjának.
Emily O’Reilly tizenegy éven át töltötte be az ombudsmani tisztséget, amelynek során az átláthatóság és az összeférhetetlenség ellenőrzése volt a fő feladata.
„Nehéz akkor segíteni, ha az arrogancia találkozik a tudatlansággal, de megpróbálom” – fogalmazott az európai uniós ügyekért felelős miniszter.
A brüsszeli lap szerzője próbálja megérteni miért fordult Románia lakossága a liberálisok helyett a radikális jobboldaliak felé.
