Szobrok és sorsok

Nizalowski Attila írása a Mandiner hetilapban.

Stańczyk, a félezer éve élt udvari bolond kedvelt témája íróknak-költőknek, utcai festőknek és zsánerszobrászoknak Lengyelország-szerte. Jan Matejko egyik fő művének egyenesen Stańczyk a címe, a Porosz hódolatba meg úgy komponálta bele a hazáért aggódó, eszes és erkölcsös tréfamestert, hogy saját arcvonásait kölcsönözte neki.

A Köztérkép adatbázisunk szerint nekünk egy hasonlónk van. A Mujkó, a király bolondja című rézszobornak Mátyás király komoly tisztviselője a szereplője, Kocsis Balázs és Molnár László alkotása, s 2007-ben állították fel Székesfehérváron. Pontosabban ettől fogva lebeg az utca feletti cirkuszi kötélen, mivelhogy egyensúlyozóként ábrázolták. A látszólag vidám alak ugyanúgy töpreng és figyelmeztet, mint Matejko bohócai.

Budapestnek tehát nincs köztéri bolondja, de kezesség persze nem vállalható minden szoborba öntött alakért. Vannak viszont zsánerszobraink, melyek igenis szórakoztatók. Ilyen a főváros névjegyévé vált Kiskirálylány a Vigadó előtti rakparton. Marton László 1990-es művében saját fürdőköpenybe bújt kislányát formázta meg, így ez lehet a világ legtöbbet fotózott frottírköntöse. A báj persze nem öli meg a mondanivalót. A Kakastolvaj például már a negyedik generációt szórakoztatja a József körúton, miközben komor tanulságot hordoz. Nem arról van szó, hogy a haragos kopó hamar utoléri a csirkefogót, aki aztán mehet szépen az áristomba, hanem arról, hogy 1885-től 1927-ig tartott a vita, hol állítsák fel a szobrot, hol okulhatnak a legtöbben a példázatából. Közben felnőtt néhány hivatalnoknemzedék, de a városháza előtti placc senkinek sem jutott eszébe.

Illés András békeidőket idéző, pocakos Rendőrénél viszont egészen más koncepció érvényesül. A Nádor utcánál 2008 óta álló alkotásnál az a terv, hogy a felállítás után fognak fél évszázadot elvitázni az illetékesek arról, hogy mennyire tekinthető maradinak az antidemokratikus és/vagy antihumánus horthysta időknek emléket állító szobor. Sajnos a figura külföldi rajongói mit se tudnak az okos disputáról, ezért kitartóan kedvelik és fényképezgetik. Amúgy errefelé állt – régi, szép idők – cikornyás barokk talapzatán a földkerekség legalumíniumabb munkásőrszobra, melynek nemcsak dobtáras géppisztolya ijesztgette az utca népét, de kályhaezüst színe is.