Drámai mértékben csökkennek Magyarország felszíni vízkészletei, az utóbbi másfél évtizedben átlagosan 14 százalékkal lett kisebb a vízmennyiség. Ebben több tényező is szerepet játszik, elsősorban a klímaváltozás. Az aszályos múlt év súlyos károkat okozott, a gazdaság teljesítményére is hatással volt. Szakértők már most figyelmeztettek, hogy a száraz tél és tavasz után az év második felére sem jobbak az előrejelzések, és bizony elképzelhető, hogy a 2022-es helyzettel kell szembenéznünk.
Három évvel ezelőtt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint Magyarország területének mintegy 85 százalékát érintette az aszály. Ennél csak néhány alkalommal volt súlyosabb a helyzet, például 2003-ban, amikor az ország szinte egészén, 88 ezer négyzetkilométeren pusztított a szárazság. Nem meglepő tehát, hogy a kormány nemzeti üggyé, stratégiai kérdéssé emelte a vízvisszatartást. Ez annyit jelent, hogy nem folyhat ki több víz az országból, mint amennyi bejön. Most kell közbelépni, hogy ne legyen sivatag Magyarországból.
A védekezés forrásai
„Mindent el kell követnünk a víz helyben tartásáért, és ahol nincs erre lehetőség, ott pótolni kell a hiányt, ezért indítottuk el a Vizet a tájba! programot. A rövid távú kárenyhítés, az aszálykár-megelőzés céljából a kormány létrehozta az Aszályvédelmi Operatív Törzset, illetve akciótervet készített a 2025-ös aszály következményeinek kezelésére” – fogalmaz V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár a Mandinernek.
V. Németh Zsolt, az Energiaügyi Minisztérium vízgazdálkodásért felelős államtitkára Fotó: MTI/Lehoczky Péter
A klímaváltozás elsősorban a vízgazdálkodáson keresztül érezteti hatását, így az ország alkalmazkodóképességének fejlesztése is a vízgazdálkodáson, illetve a vele kölcsönhatásban, együttműködésben lévő területeken – például az agráriumon és a településfejlesztésen – keresztül lehetséges. Az Energiaügyi Minisztérium vezetésével létrejött a Vízgazdálkodási Tárcaközi Bizottság, amely a korszak- és szemléletváltást segíti az érintett szereplők bevonásával és együttműködésével.
Az utóbbi fél évben számos klímaadaptációs vízgazdálkodási intézkedés lépett életbe. A kormány 242 milliárd forintot nyújt vízvisszatartási célú projektek megvalósítására, illetve évente további 10 milliárd forint áll rendelkezésre a központi költségvetésben. Ebből első ütemben 300 kilométernyi csatorna kapacitásbővítése, 133 műtárgy, 7 szivattyútelep és 7 őrtelep építése, illetve korszerűsítése valósul meg. A nyári aszály elleni védekezéshez 4,7 milliárd forintot nyújtanak.
„Ezeken túl 54 holtág feltöltésének köszönhetően tovább növelhetjük vízkészleteinket, vízvisszatartási képességünket. Idén az országban a szokásosnál két hónappal korábban kezdődött meg az öntözőcsatornák nyári üzemi vízszintre emelése, és felgyorsult az állami vízrendszerek feltöltése is. A hazai vízrendszerekben jelenleg
több mint 490 millió köbméter vizet tartanak vissza”
– húzza alá az államtitkár.
A tavalyi aszály során egész tavak tűntek el, és idén sem lehet kedvezőbb helyzetre számítani Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Az elnéptelenedés veszélye
A legsúlyosabb helyzet a Duna–Tisza közi homokhátság térségében tapasztalható.
Itt az utóbbi évtizedekben a talajvízszint helyenként 3-5 métert süllyedt.
A felszíni állóvizek többsége eltűnt, a vizet szállító medrek sok helyen kiszáradtak. A víz eltűnése látszik a kutakon is, nem feltétlen kell tehát tudományos méréseket végezni. Mintegy 800 ezer ember él ezen a területen; amennyiben elfogy alóluk a víz, akkor előbb leáll a mezőgazdasági tevékenység, majd kiürül a térség.
A terület érthetően kiemelt figyelmet kap az állam részéről. A térségi vízszétosztó rendszer rekonstrukciója több mint 26,5 milliárd forintból valósult meg, ennek kulcseleme a Ráckevei-Duna nagyműtárgya, a Kvassay-zsilip. A 2010 óta zajló beruházásoknak köszönhetően a teljes szerkezet megújult. Mint V. Németh Zsolt rámutat: a szivattyúk hatékonyságának növelése, átalakítása nemcsak az energiahatékony működést biztosítja, hanem a Duna vízpótlását is egész évben, ezt a folyó legalacsonyabb vízállása mellett a nyári időszakban is garantálja.
Újjáépült a Tasson található, Sajó Elemérről elnevezett többfunkciójú vízleeresztő műtárgy, és fejlesztették a Jászsági-főcsatornát is. Idén indul a homokhátság déli területéhez kapcsolódó Mórahalom térségének vízpótlását biztosító projekt utolsó eleme. A teljessé váló rendszer további csaknem 1400 hektárnyi mezőgazdasági terület gazdálkodását segíti. A projektre az idei büdzsében 2,12 milliárd forint áll rendelkezésre.
A nemzetgazdaságilag kiemelt jelentőségűvé nyilvánított fejlesztés a legnagyobb tározási közegre, a talajra épül, és főként a Duna vízkészletét felhasználva juttatná el a vizet a meglévő medrekbe, onnan a vízhiányos területekre, a mély fekvésű részekre, hogy beszivárogtatás útján növelje a felszín alatti vízkészlet. Először a vizet a folyókból a hátság magasabb részeire feljuttató rendszert alakítják ki, mivel az elengedhetetlen eleme a vízpótló-vízvisszatartó rendszernek.
A tervek megvalósítása várhatóan idén megkezdődik. Első ütemben 67 milliárd forintos fejlesztés valósulhat meg négy területen. Tiszaalpáron az Alpári- és a Szikrai-Holt-Tisza között elvégzik a csatorna rekonstrukcióját, új felszíni csatornaszakaszok és vezetékek épülnek, valamint létrehoznak egy 42 hektáros ökológiai tavat.
Drámaian csökken a talajvíz szintje Fotó: MTI/Máthé Zoltán
Duzzasztókkal a vízpótlásért
A hajósi vízkivétel által megvalósulhat a Duna vízrendszerének összekötése a Tisza vízhálózatával, ezáltal pótolva a felszín alatti csökkenő készleteket. A beruházás Hajós, Császártöltés, Kéleshalom, Kunfehértó, Harkakötöny, továbbá Kiskunhalas térségében a vízpótlás helyreállítását, különösen az ökológiai vízigények kielégítését segíti. A Duna-völgyi-főcsatorna hajósi duzzasztójától egy kilométerre kiépül egy szivattyútelep, ahonnan nyomócsöveken keresztül tíz kilométeren át a 45 méterrel magasabban fekvő Kéleshalomra jut a víz, egy egymillió köbméter kapacitású tározóba, onnan kisebb átemelésekkel el lehet osztani, egyebek mellett Kiskunhalas irányába.
A tervek szerint a hajósi duzzasztótól mintegy tíz kilométerre északra egy másik gát is épül majd, melynek feladata a Duna-völgyi-főcsatornán folyó víz szintjének megemelése lesz. Az őrjegi terület a közelmúltig rendkívül belvízveszélyes volt, a korábban kiépített lecsapoló csatornák a víz visszavezetését szolgálják majd. Ehhez kell a duzzasztó is, amely Hajós, Homokmégy, Dusnok, Sükösd, Érsekcsanád térségét tudják majd ellátni vízzel. Az előzetes modellvizsgálatok alapján a dunai vízkivétel kiépítése nélkül a Ráckevei-Duna – Kiskunsági-főcsatorna – Duna-völgyi-főcsatorna vízvezetési nyomvonalon első ütemben másodpercenként 3 köbméteres hozammal pótolhatják a vizet a homokhátsági területre az öntözési időszakon kívül, a téli–tavaszi időszakban. A tervek alapján az első ütem létesítményeinek kibővítésével, fejlesztésével, valamint a Fajsz térségébe tervezett dunai vízkivételi mű megvalósításával a későbbiekben másodpercenként 18 köbméteres vízhozamú pótlás érhető el a homokhátság irányába.
A kormány nemrég döntött arról, hogy a rendelkezésre álló támogatások szabályos felhasználása és a forrásvesztés elkerülése érdekében a homokhátság vízgazdálkodási fejlesztésére csoportosítja át az óbudai védműfejlesztést célzó 28 milliárd forintot, mivel a főváros az eltelt két évben nem tudta teljesíteni a projekt elindításához szükséges feltételeket.
A Római-part mentén található Nánási út – Királyok útja nyomvonalra tervezett árvízvédelmi létesítményre számos műszaki változat készült, 2017 és 2019 között a városvezetés a parti védekezés mellett döntött, és annak konkrét vonalvezetését vizsgálta. Ez a műszaki megoldás biztosította volna a teljes lakosság és a vagyoni érték védelmét. A jelenlegi városvezetés elutasította az elképzelést, a védmű vízjogi létesítési engedélyének bírósági megsemmisítésével pedig ellehetetlenült a beruházás.
Változás a termesztésben
Egyre érzékelhetőbb a szélsőséges időjárás hatása a hazai gyümölcsösökben. Magyarország éghajlata már nem alkalmas a legtöbb bogyós gyümölcs, a málna, a szeder, a ribizli és az egres termesztésére, s a meggy-, körte- és szilvatermesztés szintén évről évre zsugorodik. A szabadföldi zöldségfélék piaca azonban sokkal kedvezőbb, például csemegekukorica-nagyhatalom vagyunk, az Egyesült Államok után a világ legnagyobb exportőre. Félő azonban, hogy a klímaváltozás megsemmisíti az ágazatot: éréskor szinte azonnal be kell takarítani a termést, s ebben az időszakban mind a szélsőségesen csapadékos időjárás, mind a hőség akár teljes pusztulást okozhat; ugyanez igaz a zöldborsóra. Pozitívum, hogy az utóbbi időben jelentősen javult a vöröshagyma-termelés intenzitása, növekvő hozamok érhetők el.
Egyre érzékelhetőbb a szélsőséges időjárás hatása a hazai növénytermesztésben, elsősorban a gyümölcsösökben. Új növényfajták nemesítése és technológiai beruházások nyújthatnak némi védelmet.
Nyitókép: Budapesten idén készült el a Kvassay-szivattyútelep. Már itt megkezdődik a Duna vizének felhasználása Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy most leginkább pénzadományra van szükség, mert így lehet leghatékonyabban segíteni a bajbajutott családokat.
Nyilván látta a hallgatóság soraiban a nagyot pislogó, álmos szemeket, és kellett valami fordulat, amivel ébren tartja a figyelmet. Horváth K. József írása.
p
3
5
33
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 52 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
valaki-954
2025. július 02. 19:44
Tévedés, hogy csak a Kiskunság van veszélyben. Oriási tévedés!
A Tiszántúl déli része legalább annyira szenved az aszálytól, amit az uniós gáncsoskodások is súlyosbítanak. Lásd tarlóhántás késleltetése, istállótrágya használat korlátozása, stb.
Ezeknek a problémáknak még a felismerés szintjére sem jutott el az agrártárca.
Katasztrofális!
Több mint 10 éve kész programtervet adtunk le, VITUJI Konzult RT, Duna-Tisza közi Homokhátság kutató, Plósz Környezetvédelmi BT.
Itt találod a lényeget: magtudin.org/Plosz_Sandor_Duna-Tisza_koze.htm
A végén a nyugdíjba menő vizes nyert, azóta sem történt semmi.
Budapest árvízi védelme korlátozott, nem visel el akármekkora vízszintet a meder budapesti szűkülete miatt.
Ezért is érdemes gondolkodni akár a Budapest feletti áröblözetek, árvízi mezők, a Szentendrei-szigeti árvízi átfolyási területek helyreállításában, és a Vác alatt kiinduló - valahai OMM korszakbeli tervalternatíva - Duna-Tisza csatorna építésében.
Ezek most futurisztikusnak és több szempontból megvalósíthatatlannak tűnnek.
De ha Budapest Belvárosát és Buda dunaparti részeit újra elönti a Duna (történelemben megtörtént), más szóbajöhető területekről nem is beszélve, - akkor a kár leírhatatlanul többe kerülhet.
És olyan összeadódó, vízmennyiség növelő eseményekre is gondolni kell, ami véletlenszerűen bejöhet.
Viszont egyes árvízi mezők beépítésre kerültek, mint pl. az esztergomi mező a Suzuki gyárral.
Törvényszerű következménye életmódunknak, évelők eltünése, erdők, fáslegelők, vízes élőhelyek, egynyáriak túlsúlya exportra, belföldi gabonazabáltatásra (ugy ember mint állat) termesztett növények, növényi magolajok mindenben. Egyébként meg miért kell annyi vízet kiengednunk ami bejön, felkell tölteni az összes lehetséges és szükséges helyet és ami marad azt tovább engedni. Különösen az árvízek megörzése figyelni, mert azt senki sem fogja irigyelni, ha kevesebbet engedünk tovább. Szlovákiának majdnem minden víze esőből, hóból keletkezik a Kárpátokba, alig folyik be valami akkor neki semmit nem kellene tovább engedni, hülye logikát ne alkalmazzunk magunkra.