Egészen szokatlan léptékű leépítések zajlottak az idén a Big Tech cégek és a világ legnagyobb vállalatainak háza táján. Az Amazon néhány héttel ezelőtt kapásból 10 ezer fő elbocsátásával indított. Ez nem is tűnhet nagy számnak a másfél milliós alkalmazotti körhöz képest, de ez a tény nyilván nem vigasztalja azt a tízezret. Mark Zuckerberg 11 ezer főt tett lapátra novemberben, ő nagyon szégyelli magát, amiért annyira benézte a makrogazdasági adatokat, hogy tévedéséért ilyen árat kell fizetnie.
És persze ott a „Mester”, Elon Musk, aki azonban nem csak anyagi megfontolásokból és azért kezdte el a pincétől a padlásig kiseperni a Twittert, mert már az oviban is lapát volt a jele, hanem azért is, mert feltett szándéka a rendrakás a szemétdombon, és mindazok eltávolítása, akik tevékenyen részt vettek a hosszú évekig tartó cenzúrázásban, amely a jelek szerint politikai körök utasításai szerint, vagy azok szellemében történt. Igaz, azóta a Twitter népe Musk ellen fordult.
A The Economist a fenti kirúgási esetek kapcsán összegyűjtötte azt a három szempontot, amelyet a főnököknek nem árt figyelembe venni, ha elbocsátásokat terveznek a cégüknél. A jogos alapfelvetés az, hogy az elbocsátásokat nem csak azok szenvedik meg, akik a szomorú tartalmú levelet megkapják, de azok is, akik maradnak a cégnél – márpedig a sikeres működés a továbbiakban az ő vállukon nyugszik.
A „túlélők” egyszerre érezhetnek bűntudatok azért, mert ők a szerencsésebb halmazba kerültek, aggódhatnak azon, hogy kieső kollégáik munkáját hogyan lehet belerokkanás nélkül szétosztani, és stresszelhetnek a kasza legközelebbi suhintása miatt. Ezek összessége nyilvánvalóan morális zuhanást okozhat egy vállalatnál, amely azonnal az eredményesség rovására mehet.
A Wisconsin-Madison Egyetem által 2008-ban végzett kutatás megállapította, hogy
egy átlagos vállalatnál a munkaerő 1 százalékos leépítése az önkéntes fluktuáció 31 százalékos növekedésével jár együtt.