Friedrich Merz, a CDU utolsó reménye

2021. november 25.

Bauer Bence
Több mint három éve tart a német Kereszténydemokrata Unió vezetői válsága, s útkeresése talán még sokkal régebb óta húzódik.

Angela Merkel politikája balra sodorta a CDU-t, nemcsak a nagykoalíció szülte sok elvtelen kompromisszum, hanem a Zöldeknek való behódolás miatt is. Az atomenergia alkalmazásának felfüggesztése, a hadkötelezettség szüneteltetése, a melegházasság engedélyezése, de mindenekelőtt a befogadó migrációs politika mind modernizálni volt hivatva a pártot. Ezáltal azonban nyitottabbá tették a formációt a baloldal felé, és egy valós vagy vélt balos társadalmi elváráshoz igazodtak. A párt ismertetőjele, a hagyományos kereszténydemokrata politika visszaszorult és kínossá vált Merkeléknek.

2018-ban Merkel már nem jelöltette magát a CDU elnökválasztására. Azóta a párt amortizált két vezetőt, elveszített két, addig jól muzsikáló miniszterelnököt, és elbukott számos tartományi és a szeptember 26-ai szövetségi parlamenti választást. Történelme eddigi legrosszabb szereplésével kénytelen ellenzékbe vonulni. Mire e cikk megjelenik, már majdnem biztossá válik, hogy a szocdemekből, liberálisokból és zöldekből álló jelzőlámpa-koalíció fogja kormányozni Németországot.

Amikor három évvel ezelőtt új vezetőséget kellett választani, Annegret Kramp-Karrenbauer CDU-főtitkár, korábbi Saar-vidéki miniszterelnök, valamint Friedrich Merz korábbi frakcióvezető között kellett dönteni. Utóbbi a kancellár nagy kritikusa és ellenlábasa volt, a párt konzervatív liblingje. A tagság körében ő volt a legnépszerűbb jelölt, mégis elbukta a szavazást 517:482 arányban a 2018. decemberi kongresszuson. Akkor a tagság ellenében döntöttek a küldöttek, Kramp-Karrenbauer megválasztásával a Merkel-féle irány diadalmaskodott. Merz már akkor megmondta: vissza kell térni a párt konzervatív alapjaihoz, különben baj lesz.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés