Érdekes, de nem. A célvonalban elég pesszimista vagyok, mindig szeretem a legrosszabb forgatókönyvet venni. Az ezüstéremben biztos voltam, de Kolos [Csizmadia Kolos, aki negyedik lett a döntőben – a szerk.] mondta, hogy biztosan én nyertem. Aztán vártunk kicsit és megjelent a HUN felirat.
Az olimpia előtt nem sokkal megnyerte a K-1 200-at az Európa-bajnokságon, ennek ellenére mégis sötét lónak tartotta saját magát Tokióban. Ezek után vajon mennyire lephette meg a riválisait az aranyérme?
Már a tavasszal a szegedi világkupán sokan néztek, hogy basszus, itt van egy magyar, és hogy már nem elég csak a két évvel ezelőtti mezőnnyel számolni. Biztos vagyok abban, hogy össze is zavartam az ellenfeleimet. Az Eb-győzelemnek nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget, hiszen a vk-n három századdal lettem második, az Eb-n két századdal nyertem, ezek annyira pici különbségek, hogy nem gondoltam magam érinthetetlennek. Lehajtott fejjel csináltam a melót tovább, de az ellenfeleknek megremeghetett a keze, hiszen Liam Heath-et nem győzte le senki 2016 óta, csak én.”
Fotó: MTI/Kovács Tamás