Az EU szégyentelenül avatkozik be az izraeli demokráciába

„Az elmúlt öt év leforgása során Európa 300 millió sékelt – 90 millió dollárt – fektetett Izraelben működő NGO-kba. Ez első pillantásra akár jó lépésnek is tűnhet – egészen addig, amíg valaki  a szándékosan átláthatatlan dokumentációk mélyére nem ás. 

(…)

A svájci kormány milliókat fektet abba, hogy izraeli állambiztonsági dokumentumokra tegyen szert, az Európai Unió pedig sorra alapít szervezeteket Jeruzsálemben abból a célból, hogy a palesztin identitás a fővárosban fennmaradjon; Németország életben tartja a Nakba-narratívát [palesztin gyásznap] (…), Dánia pedig azért töri magát, hogy a világ Izraelt egyfajta apartheid-államként tartsa számon. Mindez ráadásul csak a jéghegy csúcsa.

A minta egyértelmű: egy európai ország kiválaszt magának egy célkitűzést, a kormányzat ír egy szabad szemmel is jól látható összeget tartalmazó csekket az izraeli vagy külföldi NGO-nak, aki helyette elvégzi a munkát, a szervezet adatot gyűjt, majd beszámol a kormánynak.

Van különbség aközött, hogy egy kormányzat, vagy egy magánszemély áll egy ügy mellé. Egy kormányzati beruházás egy teljes nemzet perspektíváját képviseli.

A választások előtt mindenekelőtt azt a kérdést kell feltennünk magunknak, hogy milyen mértékű beavatkozást tekintünk jogszerűnek, ha Izrael belügyeiről van szó? Merne egyáltalán Izrael ugyanekkora mértékben beavatkozni egy európai ország belügyeibe? 

(…)

Léteznek jogszerű eszközei annak, hogy a fenti célkitűzéseket egy jóhiszemű kormányzat végrehajtsa. Amikor Izrael a kóser vágás és a körülmetélés törvény általi tilalmát sérelmezte Európában, tette ezt átlátható diplomáciai módszerekkel, anélkül, hogy európai NGO-kat finanszírozva érje el a kívánt célt. 

Európa beavatkozik az életünkbe, ráadásul élvezi is. Évek óta ezt teszi, de valamilyen oknál fogva, az állami vezetésünk félt szót emelni az öreg kontinens magatartásával szemben. 

(...)”