Sok sebből vérzik a Makovecz-féle „megatemplom” terve

2021. január 6. 17:44

Gégény István
SzemLélek
Nem a barokk korban vagyunk.

„Hol építsünk grandiózus templomot Budapesten?

A rövid válasz: sehol. Már csak azért se, mert nem a barokk korban vagyunk: a gazdaságosság mellett a szerénység, egyszerűség evangéliumi elvei is arra vezetnek – a kereszténység alapvető küldetése mellett –, hogy egy új templom ne pazar, pompás, megalomán építészeti műremek, hanem elsősorban és főként az imádság háza legyen.

De játszunk el képzeletben azzal, hogy valós igény mutatkozik egy ilyen épület iránt, és nem csupán politikailag dedikált forrás (napjainkban ez egyenlő a kiapadhatatlan közpénzfolyammal), hanem tényleges adottságok állnak rendelkezésre! Ha így lenne, akkor is egészen biztosan nem az eredetileg megálmodott XII. kerületi Apor Vilmos téren lenne a helye egy ilyen templomnak. A prózai ok nyilvánvaló: épp ott áll egy vallási épület, a Keresztelő Szent Jánosról nevezett, közismertebb nevén felső-krisztinavárosi római katolikus templom. De hát Makovecz Imre ahhoz a kerülethez kötődik, s mint az előbbi költői kérdés rámutatott, ez az épület aligha Istenre hivatott fókuszálni. Még így is marad mozgástér: a Normafa például adná magát, hiszen néhány kápolnán kívül nincs misézőhely a környéken. Igény itt se nagyon lenne rá, de kétségkívül adódhatna térszervező képessége és közösségi vonzereje egy »hegyre épült« szakrális épületnek.

Összességében minden leendő templomépítő jól teszi, ha átolvassa, végigelmélkedni Mircea Eliade román származású vallástörténész A szent és a profán című könyvét (legalább az első fejezetet, ami a szakrális térről szól). A szerző részletesen bemutatja művében a templomok társadalmi hatását, kultúrát befolyásoló, sőt, az adott település további fejlődését determináló képességét. Ez egyben küldetés is, amelyet egy új templomépület elhelyezésénél nem csupán érdemes, sokkal inkább kötelező számításba venni.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 143 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

https://www.google.com/search?..+templom&client=firefox-b-e&sxsrf=ALeKk02PLtZVmaY3OHYnRm6HqSom0KWXJA:1609957461278&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=2ahUKEwjtqdT09ofuAhXulIsKHS8MACsQ_AUoAXoECAQQAw&biw=1920&bih=929#imgrc=KjMWQI3Vf9nPfM

Valami ilyesmit szeretne?

Nem tetszik az írás stílusa, politikai beállítottsága és az érvei sem újak, hiszen lezajlott már ez a vita egyszer. Ettől függetlenül sajnos ezek az érvek nehezen cáfolhatók.

A templom az nem állami középület, nem kulturális intézmény, hanem az egyház szakrális tere. Templomot nem turisztikai látványosságnak építenek, legfeljebb azzá válik. Ám az is kétséges, hogy ez a katedrális valóban turisztikai látványossággá válna, mert nagyon erős Gaudi-utánérzet lengi körül.

És hát, Makovecz ugyan erős egyéniség és eredeti építész volt, de a stílusát és funkcionalitását már az életében is komoly viták kísérték, s ezek a halála óta sem csitultak, sőt. A formanyelvét ugyan organikusnak nevezik, csak hát ez inkább egy elképzelt szervesség, fantázia szüleménye, nem valódi. Nem létezik olyan feltárt hagyomány, amelyhez kapcsolódna. Rácsodálkozunk, de az épületei láttán nem rezonálunk semmire. Akár létezhettek is ilyen formák az írott történelem előtti időkben, de nem valószínű. Egy kicsit olyan ez, mint Attila király legendája. Aki a mesét szeretné valóságnak tudni, az rajong érte.

A kettő nem zárja ki egymást. Olaszországban olyan csodálatos templomok vannak, hogy az ember elámul.

"hogy egy új templom ne pazar, pompás, megalomán építészeti műremek, hanem elsősorban és főként az imádság háza legyen."

Még most is dolgoznak Sagrada Famílián bár már csak "fejből", mert elvesztek Gaudi tervei, ill. az antiklerikális partizánok felgyújtották a templom felét így égtek el a tervek is.

Az építés egyes egységeit időről időre tiltakozások kísérték. Így 1893-ban kritizálták Gaudínak azt a döntését, hogy először a keleti kaput építi meg, mivel a nyugati inkább a város felé néz, és így jobban szembeötlő lett volna.

Az 1950-es években aláírást gyűjtöttek az építkezés leállítása érdekében. Többek között aláírt Le Corbusier és Walter Gropius is, de végül nem lett hatása.
"Az 1990-es években kiújultak a viták. Több, Oriol Bohigashoz közel álló építész és várostervező szerint az építkezés folytatását egyenesen be kellene tiltani."

Köztük vagyok évente, de nem csak ezért, mert a Gaudi házak is csodálatosak. Na meg a tenger és egész Barcelona.

Gégénynek a véleménye és a Szemléleknek sosem volt a mi véleményünk.
A vasárnap.hu és főszerkesztője Vágvölgyi Gergely képviseli a katolikusok és a protestánsok véleményét, állásfoglalását. Makovecz templom tervével kapcsolatban is.

https://vasarnap.hu/2021/01/01..

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés